Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - KOCSIS PIROSKA: A Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának megünneplése 1956-ban
Kocsis Piroska Néhány tárló felhívta a figyelmet a levéltárak nyelv-, irodalom- és zenetörténeti értékű irataira. Az Országos Levéltárban található nyelvemlékek bemutatásával foglalkozó tárlóban volt látható Batthyány Ferenc bán 1526 augusztusában kelt levele, az Országos Levéltár legrégibb cseh nyelvű eredeti oklevele (1452. május 4.). Itt kapott helyet egy ukrán nyelvű oklevél a 17. század közepéről és egy Sofronie-nak tulajdonított román nyelvű felhívás a sárdi (Alsó-Fehér megye) papokhoz és falusiakhoz 1762-ből. A zenetörténeti emlékek levéltárainkban címmel elkészített tárlóban bemutattak eg)' kötésről leáztatott 14—15. századi kottát. Érdekességként itt állították ki Bartók Béla — a Budapesti 1. sz. Állami Levéltár Polgármesteri iratai között őrzött - kérvényét a fővároshoz anyagi támogatása iránt (Bécs, 1905. december 15.). Kazinczy Ferencnek, Zemplén vármegye egykori levéltárnokának emlékét külön „Kazinczy-sarok" elevenítette fel. Itt mutatták be a Miskolci Állami Levéltár Sátoraljaújhelyi részlegében őrzött Kazinczy Ferenc íróasztalát, valamint Kazinczy Ferenc által készített levéltári segédkönyveket. Kazinczy Ferenc székét ugyancsak itt állították ki, amit a Sárospataki Rákóczi Múzeum bocsátott a kiállítás rendelkezésére. Végül a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában található 9 5 Kazinczy Ferenc arcképet is láthatta a közönség. Mint említettük, az emeleti terem anyagának fő témája a magyar írásbeliség története és a magyar levéltárügy története kezdetektől napjainkig. A három részre tagolódott terem első és legnagyobb terme a Mohács előtti magyar írásbeliség írott emlékeiről tudósított. A második a magyar levéltár ügyét az Árpád-kortól 1944-ig, a harmadik az egységes magyar levéltáriig)' megteremtését mutatta be a felszabadulás után. A kiállítás ezen részének „két arca" volt: egyrészt az írásbeliség fejlődésének története, másrészt az írásos emlékekben élő magyar történelem. A rendezők több kérdésre is választ kerestek: Hogyan jutott egyre több és több szerep a gazdasági, magán- és közjogi, államigazgatási, de a családi stb. ügyek intézésében is az írásnak? Hogyan alakultak ki az írásos emlékek különböző fajtái, hogyan váltották egymást a magyar írásbeliség több mint kilenc évszázados történetének során? 9 6 A Mohács előtti írott emlékek, legkorábbi megmaradt darabjaik csakúgy, mint az írásbeliség elrendelése - 1181 - utáni évszázadok, elsősorban jogok biztosítását szolgálták: birtokjogokét (adomány-, határjáró levelek stb.), városi polgárok jogaiét (városi privilégium, céhlevél stb.), az egész nemességét (törvények). Ebben a részben mutatták be Kálmán király I. István görög nyelvű alapítólevelét átíró oklevelét a veszprémvölgyi apácák részére (1109), III. Béla király írásbeliséget elrendelő oklevelét 1181-ből, II. András ünnepélyes privilégiumát 1209-ből vagy a zalai nemesek (királyi szerviensek) ítéletlevelét Oguz bán ellen (1232). Érdeklődésre tartott számot IV. Béla törvénye 1267-ből, amely megerősítette az Aranybullát, és 1. Lajos 135l-es törvénye, amely ugyancsak megerősítette az Aranybullát, és intézkedett az ősiségről és a kilencedről. E tematikus egységben mutatták be I. András király ünnepélyes oklevelét a tihanyi apátság megalapításáról (1055). A kolozsmonostori konvent 1437. évi oklevelének töredéke is látható volt, amely az erdélyi lázadó jobbágyok és a nemesek egyezményét foglalta írásba, mellyel a nemesség a fellázadt jobbágyokat becsapta. Kiállították a hírhedt 1514. évi „paraszttörvényt" is, mely „örök időkre" röghöz kötötte a jobbágyságot. A Mohács előtti magyar állami élet írásos emlékei között szerepelt még II. Ulászló 1503. január 26-án kelt birtokadomány levele, a Héderváry kódex: I. Mátyás korabeli diplomáciai leveleskönyve és ezüst dénárjai. A korszak utolsó harmadában jelenik meg a magánlevél, s tűnnek fel a gazdasági fejlődés velejárójaként újfajta iratok (számadások, árszabások stb.). Hzt illusztrálta a bemutatott budai irhatímárok 1489-ben keltezett céhprivilégiuma, vag)' eg)' 15. századból származó pozsonyi árszabás. ' > z' Kreutzinger, |oseph (1757—1829) festőművész. Kazinczy Ferenc képmását 1808-ban festette. % KATALÓGUS, 1956. 3-35. 77
