Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - HÍREK - Beszámoló a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei levéltári napról (Szabóné Maslowski Madlen)

Hírek, szertani füzet, mely a korábbi találkozókra meghívott előadók által átadott ismeretek összegzését tartalmazza „felhasználóbarát" formában. A következő két előadás témája a közművelődés volt — két különböző szakterületen. Erdés% Adám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója beszédes címet adott előadásának. Hogyan lehet meggyőzni az embereket arról, amit minden szakmabeli tud, azaz hogy „A levéltárnál érdekesebb hely nincs a világon"? A gyulaiak — fenntartójuk támogatásával — időt és energiát nem sajnálva olyan programot találtak ki és valósítottak meg, mellyel képletesen és a szó szorosan vett értelmében is szélesre tárták a levéltár kapuit. Rendhagyó történelemórákat tartottak diákoknak, mobil kiállítással végiglátogatták a megye településeit, előadásokat, mini „konferenciákat" szerveztek, és levéltári kiadványokkal igyekeztek közkinccsé tenni azokat az értékeket, melyeknek őrzése hiábavalónak tűnik, ha nincs, akivel megosszuk. Habár az előadó saját bevallása szerint is voltak kevésbé sikeres próbálkozásaik, melyek hatásfokán talán — tágabb finanszírozási keretekkel — lehetett volna javítani, mégis fel tudnak mutatni olyan eredményeket, amelyek a többi levéltár számára követendő példaként szolgálhatnak. Béres Mária Tiszazugi Földrajzi Múzeum igazgatója „Megtartó erő?" című előadásában azt a fejlődési folyamatot mutatta be a hallgatóságnak, melynek eredményeképpen intézményét ma a térség egyik legaktívabb múzeumpedagógiai tevékenységet folytató közgyűjteményeként tartják számon. Az elismerés kivívásához „csupán" elhivatott munkatársakra, rengeteg jó ötletre, időre és energiára volt szükség, valamint a megfelelő — lehetőség szerint uniós — pályázatok benyújtására. Tették mindezt úgy, hogy végig szemük előtt lebegett a cél, az a belső igény, hogy a múzeumba látogató gyerekeknek szórakoztató, de egyben tartalmas elfoglaltságot tudjanak nyújtani, és programjaikkal segítsék a múzeum körüli fenntartó és megtartó közösségek kialakulását. Utolsó előtti előadóként Galsi Zoltán helytörténész „100 éves a szolnoki Damjanich-szobor" címmel Magyarország egyik legszebb, 1848-1849-es emlékművéről számolt be. A „civilben" középiskolai történelemtanárként dolgozó kutató szenvedélyévé vált a Radnai Béla alkotta csodálatos szoborcsoport történetének feltárása. A történelmi Magyarországon fellelhető '48-as témájú köztéri szobrok számba vétele után a hallgatóság megismerhette az emlékmű létrejöttének körülményeit, avatási ünnepségét, valamint az előadó azon erőfeszítését, amelynek köszönhetően az egykori vár területén álló, carrarai márványból faragott kompozíció felállításának idei centenáriumi ünnepségén — alapos tisztítás után — ismét régi fehér ragyogásában tündökölhetett. A konferenciát Fülöp Tamás levéltár-igazgató előadása zárta, aki az „aranyszájú alispán" Küry Albert életútját mutatta be. Az elmúlt évek közigazgatás-történeti és archontológiai kutatásai irányították rá az előadó figyelmét e kiváló emberre és szakemberre, valamint töretlen ívű karrierjére, akit „tudása, szorgalma és soha nem múló kötelességérzete" segített ebbe a pozícióba 1912-ben. Vészterhes időkben szolgálta a megyét és a köz-érdekét, az embert próbáló idők pedig mély nyomokat hagytak e nagy formátumú ember lelkében és egészségében. Csupán második alkalommal fogadta el a közgyűlés Küry nyugdíjazási kérelmét, aki az őt ért károk (vármegyeháza kifosztása, alispáni lakás pusztulása) ellenére sem engedte, hogy a vármegye anyagilag támogassa. A ragyogó retorikai képességekkel rendelkező tisztségviselő szemléletét a közönség levéltári forrásokból (alispáni jelentések, közgyűlési beadványok, felszólalások) származó idézetekből ismerhette meg, amelyek közül talán a legmegrázóbb — a tudományos tanácskozás meghívóján is szereplő - citátum így szólt: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének." Lehet-e ennél nemesebb feladata egy levéltárnak, mint a helyi példaképek emlékének megőrzése és tovább hagyományozása? Szabóné Maslowski Madlen 70