Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - HÍREK - Beszámoló a Békés Megyei Levéltár idei konferenciájáról (Nagy Dóra)

Hírek, BESZÁMOLÓ A BÉKÉS MEGYEI LEVÉLTÁR IDEI KONFERENCIÁJÁRÓL 2012. szeptember 21-én a gyulai városháza impozáns dísztermében Természeti és társadalmi katasztrófák címmel tartotta meg ez évi konferenciáját a Békés Megyei Levéltár. A rendezvényt Erdős Norbert, a Békés Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja nyitotta meg. Beszédében összegezte azt az elmúlt kilenc hónapot, amelyben az általa vezetett hivatal intézményfenntartói szerepet töltötte be. Kiemelte a levéltár és a levéltári munkát végzők kimagasló és igen fontos szerepét. A konferencia levezető elnöke a levéltár igazgatója, ErdészAdám volt. Erdmann Gyula, a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója a XVII—XIX. század fordulójának természeti csapásait és azoknak a megye parasztságára gyakorolt hatásait vette sorba, összehasonlításként kitérve más terület, így pl. Szatmár vármegye helyzetére is. Előadásának köszönhetően megtudtuk, hogy az említett időszakban árvíz, jégverés, ennek következtében pedig rossz termés is sújtotta a területen élőket, de tűzvészekkel és a járványokkal is többször meg kellett küzdenie az itt élő népességnek. A kialakult helyzetet tovább súlyosbították egyéb körülmények: csak Aradon volt gyógyszertár, nem voltak megfelelőek a higiéniai körülmények, megnőtt a bevándorlók száma, lázadások törtek ki. A jelenlévők az előadásból megismerhették azt, hogyan próbálták a korszak emberei túlélni ezt az ínséges, válságokkal teli időszakot. Az 1831. évi és az 1873. évi Gyulát sújtó nagy kolerajárványok eseményeiről, hátteréről, körülményeiről Daróczyné Eeiszf Emma, a Békés Megyei Levéltár főlevéltárosa beszélt a rendezvényen megjelent érdeklődőknek. Az előadás bevezető részében általános képet kaphattunk a betegségről, annak okairól, lefolyásáról, majd a két csapás során tapasztalt eltéréseket ismerhettük meg. Bár a két járvány között még egy fél évszázad sem volt, mégis számos különbség mutatkozott, pl. az óvintézkedések vagy a kialakult helyzet kezelésének módjában. A közigazgatásban is végbement változásoknak köszönhetően az 1873-as kolerajárvány idején már sokkal szervezetettebben zajlott a védekezés, mint a korábbi évtizedekben, ezért a halottak száma is alacsonyabb volt. Az előadásból az is kiderült, hogy sokan nem értettek egyet a szigorú rendszabályokkal, pl. a templomok bezárásával. A 19—20. században egy másik betegség is hozzájárult az embereket sújtó katasztrófákhoz. A tuberkulózisban szenvedő betegek részére létesített szanatóriumokról Héjjá Julianna Erika főlevéltáros tartott előadást. Bemutatta a tuberkulózis történetét, tüneteit, típusait, gyógymódjait, majd a szanatóriumok magyarországi elterjedésével ismertetett meg bennünket. Megtudtuk, hogy a hazai szanatóriumok német mintára létesültek. Ezekben többféle gyógymódot alkalmaztak, melyek intézményenként néha meglepően eltértek. Voltak olyanok, amelyek a munkaterápiát tartották a legideálisabb gyógymódnak, más gyógyhelyek alapfilozófiája szerint a betegnek az használt leginkább, ha mindenféle fizikai és szellemi munkától megkímélték őket. A gyulai szanatórium Lukács Györgynek köszönhette létrejöttét. Az 1920-as évektől csökkent a beutaltak száma, ekkortól tértek át az ambuláns, gyógyszeres kezelésre, részben a szanatóriumok magas költségei miatt. A szanatóriumok helyét kezdték átvenni kórházak. Sáfár Gyula, a Békés Megyei Levéltár igazgatóhelyettese a Körösön lezajlott 1970—1980-as árvizekkel foglalkozott. Előadásában bemutatta a katasztrófák kiváltó okait, egészen a második világháború előtti időkre visszanyúlva, majd a két nagy árvíz részletes lefolyását ismerhettük meg. Mindkét esetben átszakadt a töltés, de az 1980-as árvíz idején sikerült elzárni a töltésszakadást, amelyre eddig még nem volt példa. A levéltár igazgatóhelyettese azt is feltárta a jelenlévők előtt, hogyan próbáltak az ott élők védekezni, menteni az értékeiket, állataikat. Megtudhattuk, hogy az 1970-es árvíznél egy millió homokzsákot használtak fel. Úgy tartják, hogy az 1980-as árvíz volt Békés megye legnagyobb természeti katasztrófája a XX. század folyamán, amelynek természetesen mind gazdasági, mind társadalmi előzményei és kö71