Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - KECSKEMÉTI KÁROLY: Levéltár és emlékezet. Levéltári paradoxonok

Kecskeméti Károly Az 1960 utáni domináns levéltártudomány a szakma egyik sarkalatos elvére

2 épül. Ezen elv szerint levéltári anyagnak tekintendő minden ügyirat (hagyományos, elektronikus stb.) keletkezésének pillanatától kezdve, függetlenül őrzési helyétől, legyen bár az iratot létrehozó személy íróasztalán, számítógépében vagy szekrényében, a szerv irattárában vagy átmeneti raktárban, és persze a levéltárban, ahová, hosszabb rövidebb idő után kerül végleges megőrzésre a megtermelt iratanyag 1,10, esedeg 20%-a. Az elv mellett több igen komoly érv szól. 1. Egy állam, város, intézmény, vállalat stb. működése kontinuum; a kontinuum során keletkezett iratok egy halmazt képeznek. Természetüket tekintve nincs különbség egy 2004-ben és egy 1894-ben felvett minisztertanácsi jegyzőkönyv (a politikai félreértéseket elkerülendő mondjuk Svájcban) vagy egy 1868-ban lezárt és egy 2002-ben kezdődő mondjuk soproni vagy zürichi halotti anyakönyv között. Jenkinson példája még merészebb: nincs különbség a legrégibb, 1131-ben keletkezett pipe-roll (az Exchequer azaz királyi kincstár évi jelentéstekercse) és a Treasury azaz Állampénztár 1947 évi zárszámadása között.

3 2. Noha a megtermelt iratoknak mennyiségileg csak egy töredéke fogja majd túlélni a jogilag lehetséges selejtezéseket és kerül be a levéltárba, keletkezésének pillanatában minden irat potenciálisan levéltárképes (még egy elvben tíz év múlva kiselejtezhető számla is, ha megvesztegetési vag)' sikkasztási ügy kapcsán átkerül a bírósághoz). 3. Végül, a levéltári intézmény felügyeleti joga ezen az elven alapszik. A Felvilágosodás levéltári forradalma. A konferencia tematikája azonban egy másik elméleti megközelítést igényel, azt a megközelítést, amely a 18. és 19. századi, egymást követő, felvilágosult majd liberális, levéltári forradalmakra épül. Ha hinni lehet az Internetnek, „Manapság, a Felvilágosodás gyakran minősül történelmi anomáliának, egy rövid pillanatnak, amikor néhány az Esmért rajongó filozófus úgy képzelte, hogy a józan ész [az egykori magyar terminológiában józan okosság] és türelem alapjára tökéletes társadalmat lehet jelépíteni. ábrándot azután elsodorta a Francia Forradalom terrorja és a romantirízmus diadalmenete. Vallásos bölcselők ismételten holttá nyilvánították, a marxisták elítélik, mert a polgárság eszméit és hatalmát szolgálta a dolgozó osztályok rovására, a poszt-gyarmati kritikusok elvetik a tipikusan európai fogalmaknak egyetemes igazságként való idealizálását, a poszt-strukturalisták pedig egészében utasíják el a raríonális gondolat felvilágosult elképzelését." Az elemzés folytatása azután rehabilitálja a Felvilágosodást. A gondolatsort befejező mondat szerint: ,Akár elismerjük hatását, akár nem, inkább Voltaire-heZ; mint ellenségeihez hasonlóan gondolkozunk." De pontosan a levéltárak vonatkozásában, az első felvilágosult forradalom Voltaire szellemétől függetlenül zajlott le egész Európában. A Felvilágosodás filozófusai ugyanis úgy gondolták, hogy az igazi történelem éltető eleme nem a forrás, hanem a koncepció. Peter Gay megfogalmazásában,

4 a filozófusok ,fölényesen lekezelték a tanult szamarakként elkönyvelt eruditusokat, akik végeztek ugyan némi hasznos munkát, főként saját szándékuk ellenére, de akik nem érdemeltek mást, mint az utánuk jövő és őtőlük lopó okos történészek ócsárlását. 'Mondjanak bármit a tudálékoskodók, történelmet filozófusoknak kellírniok', jelentette ki Grimm." 2 A másik sarkalatos elv a proveniencia. Erről később. 3 JENKINSON, 237. 4 Gay, 375. 8