Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - KECSKEMÉTI KÁROLY: Levéltár és emlékezet. Levéltári paradoxonok

Levéltár és emlékedet Ernst Cassirer maga is beleesik a voltaire-i gőg csapdájába, amikor azt írja, hog)' Voltaire „a történelmet megszabadította az erudició ballasztjától, és kiragadta a krónikások zagyvaságaiból. Ezgel a sikerrel büszkélkedett mindenek felett, és erre építette történész; önérzetét

5." A Felvilágosodás korának levéltári forradalma egyszerre indult meg két vonalon. Az egyik vonal a fejedelmi levéltárszervezés, Elio Lodolini kifejezésével a nagy iratkoncentrációk születése

6 (Koppenhága 1721, Bécs 1749, Varsó 1765, Firenze 1778, Milánó 1781 stb.). Ez a 18. századi állami levéltárszervező akció önmagában talán nem is jelent igazán újat. Úgy is fel lehet fogni, mint a 16. században Spanyolországban

7 elindult királyi levéltár-összpontosítási mozgalom folytatását (Parma 1593, Poroszország 1598, Vatikán 1610, Svédország 1618 stb.). Ez a látásmód azonban nem kielégítő, mert a felvilágosult fejedelmi levéltárpolitika már nem szorítkozott a kormányzáshoz szükséges vagy a közigazgatás számára hasznos dokumentumok összegyűjtésére. Az alsóbb szintű hatóságok, spontánul vagy fejedelmi utasításra, szintén gondoskodtak irataik rendben tartásáról. 1749-ben szervezik meg a prágai Helytartósági Levéltárat, a magyar rendek 1756-ban állítják fel az Archívum Regnit. II. József tíz éve ebből a szempontból mintaszerű. Galícia számára ő alapította a lembergi központi levéltárat; a magyar megyei és városi iratvédelemre vonatkozó rendeleteit Kassics az Archívum, Documenta és Prothocolla címszavak alatt sorolja fel Enchiridionjában.

8 A francia királyság nem hozott létre Simancas- vagy Bécs-típusú központi levéltárat. Viszont rengeteg részletintézkedéssel gondoskodott az egyes intézmények (Parlament, azaz a királyi jogokat és intézkedéseket becikkelyező legfelső törvényszék, különböző tanácsok, kancelláriák és titkárságok) iratainak megőrzéséről, rendezéséről és leltározásáról.

9 A másik vonal az Európa szinte minden országába egyszerre berobbanó erudíciós forradalom. Európa ámulva fedezi fel a múltra vonatkozó forrásanyag mérhetetlen gazdagságát. A 18. századi forráskiadók közül Ludovico Antonio Muratori (1671—1750), a modenai hercegi könyvtár és levéltár vezetőjének neve vált legendássá. De minden európai országnak, Oroszországtól

1" Portugáliáig voltak Muratorijai. Hogy a történelem tudománnyá válhatott (az 1913-ban kiadott Everyman's Encyclopedia szerint „újabb időkben, egzakt tudománnyá" — de az I. világháború előtti scientista lelkesedés azóta lehűlt; a történetírás lehet scholarly de nem scientific), ez ugyanúgy érdeme a filozófusoknak (Hume, Vico, Voltaire, Condorcet, Herder), mint a forráskiadóknak, a Journal des Savants és az Acta Eruditorum világának (ide tartoznak Pray és Katona magyar jezsuiták) és a modern történészek első generációjának (Gibbon, Robertson). A filozófusok és történészek érdeméről könyvtárnyi szak- és népszerűsítő könyv és számtalan internetes lap áll az olvasók rendelkezésére. Az eruditusokról szakkönyvek és szakcikkek persze megjelentek, de a szellemtörténeti szintézisek láthatóan Voltaire és Grimm hatása alatt maradtak: a források felfedezését, lemásolását és kiadását — márpedig a 18. századi forrásbúvárok ezrével adták ki az iratokat, amelyek így bekerültek a historiográfia vérkeringésébe — kiiktatják a Felvilágosodás említésre méltó teljesítményei közül. Visszatérve a szűkebb témára, az Ancien Régime utolsó évtizedei fedezik fel a primér források jelentőségét. XV. és XVI. Lajos francia királyságának teljesítménye imponáló. 1770-ben 5700 egyházi, városi és uradalmi levéltárat írnak össze. A kormány különböző szerveket hoz létre, és bíz meg az iratok és kéziratok fölötti felügyelettel (

Bureau Uttéraire, Bureau des Archives). Megindulnak a külföldi iratmásoló akciók is Angliában, Németországban, Hollandiában és Spanyolországban. A Bibliothéque nationale őrzi 107 kötetben Louis-Georges Bréquigny (1714— 1795) Angliában készített másolatait. 5 CASSIRER, 1966. 228. 6 LODOLINI, 2001.316. 7 Az Ottoman birodalom levéltári központosítása ugyanebben a században, de valamivel korábban kezdődött. 8 KASSICS, 1825. 9 FAVIER, 2004. 27-34. 1

0 KOZLOV, 1999. 415. 9