Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSIK TAMÁS: Vallási-társadalmi konfliktusok és a győri vásári nap a 19. század második felében

MŰHELYMUNKÁK CSÍK TAMÁS VALLÁSI-TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK ÉS A GYŐRI VÁSÁRI NAP A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN ,tökéletesen közömbös lehet a státusnak, ha vajon a %sidó eszik-e disznóhúst vag) sem... Vagy gondolná-e ön, hogy p. o. Mendelssohn nem volna méltó a polgári jogra, mivel disznóhúst sohasem evett?'

n A kérdést még a hazai neológ zsidóság egyik vezetője, Löw Upót tette fel Kossuth Lajosnak a Pesti Hírlap 1844. július 2-ai számában közölt nyílt levelében. A polgári jogok megadása a zsidóságnak már a reformkorban is sokak számára evidensnek tűnt, azonban azt sem lehet tagadni, hogy az élet számos területén számolni kellett a sajátos vallási szabályok szerint elő zsidóság és a szélesebb társadalmi környezet konfliktusával. Mint a tanulmány címe is jelzi, egy ilyen konfliktust kívánunk bemutatni. Az ügy mégis bonyolultabb, hiszen az izraeliták számára kötelezően megtartandó szombati munkaszüneti nap és a győri heti vásárok leglátogatottabb napja ügyében kialakult feszültség mögött ugyanúgy észrevehető a gazdasági érdekeltség, mint a feltételezett személyes indítékok. Ily módon a konfliktus szorosan kapcsolódik Győr gazdasági helyzetéhez az 1860-1870-es években. A témával foglalkozó szakirodalom

2 nag)' részben egyetért abban, hogy ez az időszak egyfajta fellendülési szakasz lezárulását is jelentette a város életében. Az 1850-es években a Dunán szállított gabona kiemelt jelentőségű átrakodó-helyévé vált Győr, és ezzel egy időben az itteni kereskedők is igen nagy hasznot húzhattak a kedvező helyzetből. Ez az állapot kezdett megváltozni 1861-től, amikor a megnyíló Buda-Trieszt vasútvonal már szükségtelenné tette a vízi szállítást, és a hamarosan Pest és Bécs között is kiépülő vonalak kezdetben csak megkérdőjelezték Győr korábbi kereskedelmi pozícióját, majd lassan arra kényszerítették a várost, hogy más ágazatok felé fordulva találjon kedvező pozíciót a gazdasági életben. A '80-as évek iparfejlesztési lépései végül meghozták a várt eredményt, Győr sikeres választ tudott adni a kihívásra. Azonban a '60-as, de még inkább a '70-es években ez még távolról sem volt annyira egyértelmű, és ha ehhez még az 1873-as nag}

T válság hatásait is hozzávesszük, akkor némi joggal tarthatták Győr polgárai borúsnak városuk jövőjét. A helyi zsidóság viszonyaira térve: az 1869-es népszámlálás adatai alapján összesen 3051 fő élt Győrött illetve Győr-Szigetben, és — bár a hitközség központja hagyományosan GyőrSzigetben volt - a nagyobb, egyszersmind tehetősebb részük (1729 fő) Győr Belvárosában élt. A hitközséghez tartozók között ekkor 149 kereskedő volt.

3 Az ő számukra a szombati nap vagy 1 Lásd GYURGYÁK, 2001. 216-217. 2 A két háború közötti korszak helytörténetírást leszámítva és időrendben haladva, Vörös Károly nevét érdemes említeni, akitől az 1971-ben, Győr szabad királyi városi címének 700. évfordulója alkalmából kiadott tanulmánykötetben jelent meg egy nagyobb lélegzetű tanulmány, főként a dualizmus kori Győr társadalmi, gazdasági viszonyairól (VŐRÖS, 1971. 323—405.). A téma újabb kutatói közül Szakái Gyula - aki némileg -vitatta is Vörös elképzeléseit - összefoglalását érdemes még említeni. (SZAKÁL, 2011. 13-62.) 3 VÖRÖS, 1971. 369-383. 49