Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - IN MEMORIAM - Egy tevékeny életút. DÓKA KLÁRÁRA emlékezünk (Lakatos Andor)

IN MEMÓRIÁM Publikációinak száma meghaladja a 400-at, főként 18-19. századi gazdaság- és társadalomtörténeti, illetve helytörténeti témákban írt. 1984-től részt vett a hungarika kutatásokban, rendszeresen gyűjtött magyar vonatkozású anyagot szlovén- és szlovákiai levéltárakban, de járt Németországban és Moszkvában is. Levéltáros munkájáért számos elismerést kapott: Pauler Gyuladíj 1992, Kormos László-díj 2002, Széchényi Ferenc-díj 2003, Ember Győző-díj 2006. „Egyeden más területen sem tudnék dolgozni" — vallotta magáról egy életútinterjúban, s gazdag életpályája végén mi is bevallhatjuk: a magyar levéltárügyet is nehéz nélküle elképzelni, nagyon fog hiányozni nemcsak az, amit tett, hanem az is, ahogyan tette... Példamutató volt szorgalma-kitartása: még nyugdíjasként is fáradhatatlannak tűnt, amikor az utóbbi években Kalocsán a rendezési munkálatokba bekapcsolódott. Nagy szerénységgel-alázattal végezte a legegyszerűbb, hétköznapi teendőket is, hiszen egészében szerette a levéltáros munkát. Képes volt meglátni az embert mindenkori feladatai mögött, így nem elvont célokért küzdött, hanem inkább szolgált: kutatóknak és kollégáknak segített, tanfolyamok hallgatóiról gondoskodott, helyi közösségek kérésére írt-kutatott... Erős személyiség volt, de nem vonzották vezető beosztások. Közösségekért dolgozott anélkül, hogy ő lett volna a társaság középpontja. Sokat tett a levéltáros kollégáiért a szakmai egyesületek keretében és a levéltáros képzésben végzett munkájával. Szinte elmaradhatadan résztvevője és gyakran előadója volt az egyesületi-szakmai konferenciáknak, és elkötelezett módon, idejét-energiáit nem kímélve szervezte az irattáros és segédlevéltáros tanfolyamokat a változó viszonyok közepette, vállalva az egyre növekvő pályázati- és adminisztrációs terheket-teendőket. Szerette a természethez közeli életet, fiatalon sokat kirándult, és később is szívesen végzett kerti munkát. Nyugdíjas éveiben nagy örömét lelte Mátraszelén egy parasztház felújításában, s a rendezett „portát" aztán önzetlenül átengedte nyaralás céljából ismerőseinek vagy éppen egy-egy kiránduló gyerekcsapatnak. Egyedül is másokért élt, sokáig idős szüleit, majd egyik testvérének unokáját gondozta. Klára szakmai eredményekben, sikerekben és elismerésekben gazdag életútjának fontos üzenete számunkra a következő néhány egyszerű, bibliai szó: Non ministrari sed ministrare. Eletében erről — sok teendője közepette — sosem beszéltünk, de most mégis itt az ideje, hogy leírjuk, hiszen „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Máté 20,28). Dóka Klárát hamvasztása után, 2012. november 30-án búcsúztatták testvérei, rokonai és levéltáros kollégái Gyömrőn, a városi Ujtemetőben. Dr. Lakatos Andor 90