Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MÉRLEG - Egy új levéltári sorozat — A Hajdú-Bihari Levéltári Füzetek (Török Péter)

Mérleg EGY ÚJ LEVÉLTÁRI SOROZATA HAJDÚ-BIHARI LEVÉLTÁRI FÜZETEK A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár 2010-ben egy új levéltári sorozatot indított útjára, a HajdúBihari Levéltári Füzeteket. A megjelenő kiadványok szerepe — amit szerkesztői előszó hiányában csak feltételezhetünk — azon források közzététele, amelyek Bihar vármegye, a Hajdúkerület, vagy Debrecen múltjának kutatásához új és friss alapot nyújthatnak. A forrásközlés és forráskiadás nem mindig hálás feladatát felvállalva próbálja a sorozat szerkesztője közelebb hozni a térség tudományos kutatóihoz, illetve lakosaihoz a múltjuk szerves részét képző levéltári iratokat, amelyek eddig elfeledve feküdtek a levéltárban. A tanulmány terjedelmű kiadványok ismertetésénél némileg eltérünk a szokványos metódustól és a 2010-ben megjelent négy füzetet egy írás keretei között mutatjuk be. Az első füzet a 18. századi Bihar vármegyébe kalauzolja el az olvasót, ahol a 17. század kusza viszonyai után az állami apparátus rendezni kívánta az ország lakosságának jelentős hányadát kitevő nemesség vizsgálatát.

1 A III. Károly által elrendelt országos nemességvizsgálatok 1723-ban kezdődtek, amelyek célja a „kétségtelen" nemesek névsorának összeállítása. A nemességvizsgálatok során a vizsgálóbizottság elé idézett nemeseknek igazolniuk kellett, hogy az a jogcím, amelyet használnak, valós és törvényes. Amennyiben a kiküldött bizottság által lefolytatott vizsgálaton az illető sikerrel bizonyította nemességét, személyéről és családjáról igazolást kapott, amelyet a küldöttség megküldött a Helytartótanács számára is. Optimális esetben az igazolási eljárás gyorsan lezajlott, mindenféle hátráltató tényező nélkül. Probléma csak akkor lehetett, ha a nemesség ténye nem tudta az érintett bizonyítani. A vizsgálat során elbukóknak joga volt újbóli meghallgatást kérni, majd 1774-től — Mária Terézia rendelkezése alapján - nemesi per formájában kereshette az illető igazát. A tanulmány részleteibe menően bemutatja a per folyamatát, a nemességigazolási eljárás minden lépcsőfokát. Ezen perek legfontosabb tárgyi bizonyítéka maga a címeres levél, az armális volt, amely a jogi dokumentum státusán sokszor vagyontárgyként is funkcionált. A perek során nagy hangsúlyt kaptak a tanúvallomások is, amelyek sok esetben a megsemmisült, vagy elveszett iratok helyett állították bizonyosságként a magukat igazolni kívánó személyek nemességét. A tanúvallomások értéke, ereje eltérő, a megszólított tanúk legtöbbször csupán az armális külső jegyeiről tudtak beszámolni. Ritkábban lehetett arról olvasni, hogy a vallomást tevő az irat szövegét is ismerte. Az évekig, sőt, évtizedekig húzódó perek alatt számtalan példa mutat rá a bihari nemesek találékonyságára is, hiszen az elveszettnek hitt, majd „hirtelen" előkerült armálisokon át, a több ízben változó családnevek rengetegébe vezető történetekig mindennel próbálkoztak vélt, vagy valós igazuk bizonyításához. A Függelékben kilenc iraton keresztül próbálja meg a szerző bemutatni a nemesi perek világát, betekintést engedve a kor jogszolgáltatásának kulisszái mögé is. A sorozat második kiadványának is a nemesség, és a nemesi jogokat gyakorló közösségek kutatásához kapcsolódó forrás a témája.

2 Egy országos nemesi összeírás anyagának közzétételé1 SZÁLKAI TAMÁS: Iratok és armalisták. Műveltség és mentalitás a bihari nemességigazolások dokumentumaiban. Hajdú-Bihari Levéltári Fületek 1. Debrecen, 2010. 39 p. 2 Az 1754—1755. évi országos nemesi összeírás bihari tabellái. Összeállította, a szöveget gondozta és a bevezető tanulmányt írta: SZÁLKAI TAMÁS. Hajdú-Bihari Levéltári Fületek 2. Debrecen, 2010. 59 p. 53