Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MÉRLEG - Egy új levéltári sorozat — A Hajdú-Bihari Levéltári Füzetek (Török Péter)

Mérleg re vállalkozott a publikáló, amely egy adott évpárban (1754—1755) hiteles pillanatképet adhat számunkra a bihari nemesi társadalom tagozódásáról. A birtokos nemesektől a nemességüket igazolni nem tudó személyekkel bezárólag összesen 1455 személyt írtak össze nemesként a vármegyében. Szembeödő, hogy a listán szereplők közel fele (739) nem tudta igazolni nemességét, emiatt az adózó országlakosok soraiba csúsztak vissza. A tanulmányban pusztán csak felvillan a nemesi hadnagyságok kérdése, amely talán több figyelmet is érdemelhetne, hiszen a megye településeinek életében fontos szerepet töltöttek be ezek az intézmények, ettől függetlenül működésükről, tevékenységükről nem sokat tudunk. A forrás azon túl, hogy a 18. századi nemességvizsgálatok egyik alapközleménye lehet, a helytörténészek figyelmére is számot tarthat, mivel egy-egy település nemesi társadalmának névsora néha szinte teljes egészében megtalálható ebben a listában. Az 1754—1755. évi nemesi összeíráson kívül a szerző még egy kimutatást is közöl, amely azoknak a nemeseknek a neveit tartalmazza, akiket a vármegye adófizetésre kötelezett. A két forrás erősíti, illetve ki is egészíti egymást, ezáltal a külön-külön is értékes összeírások szerepe jelentősen felértékelődik. Az olvasó tájékozódását a jegyzeteken kívül rövidítésjegyzék, szójegyzék, keresztnév mutató és helynév mutató is segíti. Ezek segítségével nem csak a tudományos kutatók forgathatják haszonnal a kiadványt, hanem a kérdéskör iránt érdeklődők is. Itt kell megjegyeznünk, hogy talán a végjegyzet forma helyett inkább a lábjegyzet alkalmazása tűnik üdvösebbnek, amivel a közölt forrásokat is könnyebben lehetne hasznosítani, értelmezni. A sorozat harmadik száma egy település - a Bihar vármegyei Derecske — végrendeleteiből, osztályos leveleiből közöl egy csokorral.

3 Derecskét már a 13. században említik a források és az évszázadok során több uradalomnak (debreceni, bajomi és névadóként a derecskei) is a részét képezte. A közölt források 1745 és 1893 között keletkeztek, a válogatás ezzel végigkíséri a derecskei uradalom fennállásának majdnem teljes időszakát. A történeti bevezetést követően a szerző a különböző irattípusok felvételét, keletkezését mutatja be. A végrendelkező — bejelentve szándékát a város vezetésének - általában két esküdt előtt mondta tollba végakaratát, amit a helyi jegyző fogalmazott meg. Az elkészült iratot, valamint a kapcsolódó osztályos egyezségeket, leltárakat, inventáriumokat a főbíró őrizte a város többi iratával együtt a „város ládájában". A közölt iratok általában három részből állnak és a kötelező formulákat követően a diszpozícióban kerül sor az érdemi információk kifejtésére. Az elkészült, tisztázott dokumentumot a város pecsétjével zárták le, amit általában néhány évvel később törtek fel. Kivételesnek tekinthető E. Nagy Györgyné esete, aki 1793-ban íratta le végrendeletét, de csak 1830-ban nyitották fel azt. A hitelesítés fő eszköze — az aláírásokon, kézjegyeken kívül — a város pecsétjével történt lezárás volt. Érdekes, hogy Derecske a vizsgált korszakban több pecsétnyomóval is rendelkezett, amelyeket teljesen következetlenül használtak. Az Örökhagyók — örökösök részben, Szálkai Tamás a forrásokból szemezgetve mutatja be azokat a tipikus fordulatok, formulákat, amelyek jellemzően fellelhetőek ezekben az iratokban. Emellett néhány érdekesebb bejegyzés bemutatásával világít rá a végrendeletek, leltárak forrásértékére, s felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző tudományterületek párhuzamosan is tudják hasznosítani az általa közölt dokumentumokat. 3 „Minek előtte halhatatlan drága lelkét Szent Istenének kebelébe adná". Derecskei végrendeletek és osztálylevelek 1745-1893. Összeállította, a szöveget gondozta és a bevezető tanulmányt írta: SZÁLKAI TAMÁS. Hajdú-Bihari Levéltári Fületek 3. Debrecen, 2010. 88 p. 54