Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - MÉRLEG - Győr, a modellváltó város (Perger Gyula)

Mérleg jes egészében Győr gazdasági szerepének változásáról, az ezzel összefüggő gyáralapítási technikákról, a tőke mozgásáról és szerkezetéről olvashatunk az új eredményeket is felmutató tanulmányban. Még a város szerkezete, annak változása is, mint a vállalkozási reprezentáció színtere jelenik meg a helyi sajtóval együtt, melynek reklámanyagát elemzi a szerző, mint a£ álmok és új életmód árusításának eszközét. Szakái Gyula több helyen - többnyire zárójelben — felved a gabona- és sertéskereskedelemből rugalmasan a gyáripar felé váltó helyi gazdasági elit, a részvényesként megjelenő befektetők családi-rokoni kapcsolatainak kérdését. Felvillantja a helyi szabadkőműves páholy tagjainak, illetve az új — egyetemet végzett - generáció szerepét a gazdasági átalakulásban, a modellváltásban. Bár a források részleges feltárása miatt ezeket az összefüggéseket nem bontja ki egészében, a további kutatásoknak - legalább is a felvetés szintjén - újabb irányokat mutat. Kétségtelen hogy a győri modellváltás alapja gazdaságtörténeti-gazdaságpolitikai kérdés, ugyanakkor talán megnyugtatóbb lenne, ha az olvasó a gazdasági folyamatok mögött a város polgárait, azok hétköznapi életét, a szellemi-kulturális hátteret és érzékelhetné. Főként, hogy a források között külön fejezetekben olvashatunk a korszakban alapított egyesületekről, alapítványokról, közcélú adományokról. Persze lehet, hogy éppen ez az aránytalanság érzékelteti a valóságot. Elgondolkodtató, hogy a források között olvasható - egykor meghatározó szerepet játszó - győri polgárok hagyatéki leltárai és végrendeletei között csupán Zechmeister Kálmánnál (Zechmeister Károly polgármester testvére) találunk értékük okán említésre méltó műalkotásokat, vagy könyveket. Nyilván a közérthető történelmi kronológia miatt került a kötet címébe a kiegyezés és az első világháború záróéve, mint időhatár. Az 1867. és 1918. év közötti intervallum sem a helyi gazdaságtörténeti folyamatokban, sem a kötetben közzétett források tekintetében nem jelent tényleges „korszakot". Csupán a város építkezései, beruházásai kapcsán olvasható dokumentumok, illetve a kereskedelem és közlekedés forrásai feleltethetők meg a címben jelzett korszaknak. Mind a közélet és politika, mind a gyáripar fejlődése kapcsán keletkezett dokumentumok - s ezekkel összefüggésben az egyesületek, alapítványok működésére vonatkozó iratok, a 19. század utolsó évtizedének gyors „fejlődését" tárják az olvasó elé. A fejlődés ténylegesen is idézőjeles mivoltát, s annak az első világháborút követő megtorpanását jól mutatja, hogy Nagy Lajos 1933-ban megjelent munkájában szinte nosztalgikusán írhatta: „Győr 1902. — ez a virágzás kora, csupa cél és remény, nem is indulás, hanem szakadadan menetelés valamely irányban, melynek képzeleti végállomásáról minden illúzió jogosult. [...] 1902-ben volt Győrben tizenkét kávéház, virágzó éjjeli élet, ez legalább a polgárság jólétét jelentette, polgár alatt a polgárok összességét értve, nem hagyva ki tehát a söröző proletárt sem." 1933-ban pedig — Nagy Lajos szerint — „Győr abszolút város [volt], mintha nem is a földön, hanem már előre mesterségesen kikövezett területen épült volna, csupa kő- és téglafal, cseréptető, kapu és ablak, kirakatüveg, műhely, gyár, bolt, éjszakai villanylámpa, — semmi természet, legalábbis kevés, semmi domb, semmi látkép." A kötet által tárgyalt időszak után egy évszázaddal bekövetkezett újabb politikai és gazdasági modellváltás(ok)ig lényegét tekintve ez maradt és volt a Város. Ekkor tűntek el - egy másik modell mentén — a kötetben gründolásuk okán szereplő gyárak: a vagongyár, az olajgyár, a Gráb Miksa, Leon Gyula, vagy Richards Richárd által alapított textilüzemek. Azok az üzemek, amelyeknek alapítói tevékenyen részt vettek Győr 222 dualizmus kori egyesületének valamelyikében. A Győri Tanulmányok 33. kötete, jól válogatott és szerkesztett dokumentumai okán, túlmutat „eredeti" célján, mely szerint forrásokat tesz közzé a dualizmuskori Győr történetéből. Jó volna, ha nemcsak történészek lapozgatnák, hanem értő módon, összefüggéseiben olvasnák és elemeznék a jelen (helyi) döntéshozói, modell készítői — és váltói is. Perger Gyula 76