Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - Közgyűjteményi összefogással a szakmai megújulás reményében, beszélgetés KENYERES ISTVÁNNAL, az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma elnökével (Horváth J. András)

Kö\gy űjtemény i öss^efogással a szakmai megúju lás reményében jelenségeként emlegetik. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló - itthon és külföldön egyaránt hogy szélesre kell tárni a kapukat a társadalmi igények előtt. Persze elfogadom, hogy ennek a mibenléte, eszközei továbbra is vitatottak, de mindenkinek változtatni kell a fenti hozzáálláson. S nyilvánvaló, hogy ennek az átalakulásnak mindhárom közgyűjteményi területen be kell következnie. S a kollégium tagjai is hasonló állásponton vannak ? — Tehát ez nem egy elszigetelt vélemény a részedről...? Kenyeres István: Úgy gondolom, igen. A Közgyűjtemények Kollégiumának tagjai mindnyájan jól kvalifikált és széles látókörű emberek. Tisztában vannak ők is vele, hogy csak olyan dolgokat szabad támogatnunk, amelyek a köz számára hozzáférhetők lesznek; gondoljunk itt a digitalizálásra, adatbázis-építési projektekre, vagy az olvasókhoz valóban el is jutó kéziratok megjelentetésére. Ha kirakják ezeket az adott intézmény honlapjára, akkor a kitűzött célt lényegében elértük. Ennél is szélesebb körű társadalmi célok megvalósítását jelenti ugyanakkor a különféle önálló pedagógiai programok kidolgozása. A múzeumok esetében régóta bevett dolog, hogy egy kiállítás szerves részét képezi a kiállítási katalógus és az ahhoz kapcsolódó múzeumpedagógia valamint a közönségkapcsolati program is. Tehát nemcsak létrehoznak valamit, amit persze tudományos igénnyel dokumentálnak, hanem megpróbálják széles körben ismertté, látogatottá is tenni. Gondoskodnak a létrehozott kulturális érték társadalmi befogadásáról. Ezt a hozzáállást el kell sajátítani a múzeumoktól, meg kell tanulni mind a könyvtáraknak, mind a levéltáraknak. Meggyőződésem, hogy igenis lehet csinálni önálló pedagógiai programot kiállítás nélkül is, hiszen a kiállítás nem levéltári és nem könyvtári profil, de az ugyanakkor fontos, hogy az állampolgárok minél szélesebb körével megértessék az adott intézmény működését és jelentőségét, s, hogy képesek legyünk eladni saját produktumainkat. Erre korábban nemigen nyílt mód pályázati úton, most viszont megteremtettük ennek lehetőségét. Volna egy zárójeles megjegyzésem a levéltári kiállításokról, amelyekkel kapcsolatosan nyilvánvaló, hogy ez egy speciális kiállítás-típus. E^ek eltérnek a múzeumi megvalósításoktól, hiszen nekünk mást és máshogy kell prezentálnunk. Érzékelhetően van igény a levéltári kiállításokra, de akkor annak is magától értetődőnek kellene lennie, hogy ez egy érdekes, ám igen speriális Jeladat. De beszéljünk most a pénzről. Mindenki által ismert sajnálatos körülmény, hogy szűkülnek a szakma pénzügyiforrásai. Képesek /eszünk megőrizni az eddigi eredményeket? Kenyeres István: Most csak az NKA oldaláról szemlélve a kérdéskört. Elvben az NKA forrásai bővülnek a bevételi oldalon. Ugyanakkor ezt a szervezetet is elérték a megszorító-jellegű központi intézkedések. Az NKA idei költségvetésének egy összegét már a tervezéskor zároltatták, s menet közben is volt zárolás. Viszont óriási különbség a korábbiakhoz képest, hogy a zárolt összeg most már nem vonható el; ott marad ez az NKA számláján, vagyis előbb-utóbb vissza kell majd fordítani a szervezet alaptevékenységére, magyarán mondva kulturális projektekre. Mint már szó volt róla, a három elődkollégium induló költségvetése kb. 750 millió forint volt, a záró kb. 900. A másik két korábbi kollégium ugyanis menet közben célzott támogatásokhoz jutott, a levéltári kollégium viszont nem kapott az elmúlt időszakban egyeden egyszer sem. Ez a helyzet a könyvtári és a múzeumi kollégiumok igen hatékony lobbitevékenységét dicséri. Ami a mostani helyzetet illeti, az induló költségvetéshez képest 150 millióval, a záróköltségvetéshez képest pedig 300 millióval alacsonyabb az az összeg, amivel mi indultunk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mi is kaptunk évközben célzott támogatást, ami nagyságrendjét tekintve viszont nem érte el a tavalyit. Azt is érdemes tudni, hogy ebben az évben a Közgyűjtemények Kollégiumának a 600-ból 63 millió forintot zárolnia kellett. Ezt, további 65 millió pótlólagos forrással egyetemben ugyanakkor most visszakaptuk, s az is pozitív fejlemény, hogy a már említett könyvkiadási feladathoz szintén plusz költségvetési növekmény társul, tehát a 600 milliós költségvetésünket az alapfeladatok tekintetében 680 millióra sikerült feltor11