Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - DISPUTA - DÉKÁNY SZILVESZTER: Magánirat vagy közirat? Konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2012. február 7.

DISPUTA A Magfar Országos Levéltárban 2012. február 7-én megrendezett „Köriratok magánkézben" című konferenría előadói a pártállami időszak iratképzési határterületeivel foglalkoztak: prominens vezetők maguknál tartott félhivatalos" iratai; a monolitikus jellegű hatalmi szervezetek által keletkeztetett iratok kö^rati meghatározottságai; nyilvános magánlevéltárakban található köziratok őrzésének jogszerűsége, problematikája. Szándékunk, hogy a konferenciát követő „folyosói beszélgetések" alkalmával is fölmerült értékelhető gondolatoknak és szempontoknak teret adjunk — a rendezők és az előadók érvelésétől adott esetben élesen eltérőeknek is. Célunk az ellentétes - ám komolyan vehető szakmai megfontolásokat felsorakoztató — álláspontok felszínre hozása, ütköztetése. Várjuk a szakmai észrevételeket. MAGÁNIRAT VAGY KÖZIRAT? KONFERENCIA A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN 2012. február 7-én tartották meg a Magyar Országos Levéltárban Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes védnöksége mellett a „Köziratok magánkézben" című konferenciát. Az előadók a magánirat és közirat definiálásának valamint ezek levéltári elhelyezésének kérdéseit elemezték. Rácz György, a házigazda Magyar Országos Levéltár (MOL) megbízott főigazgató-helyettese elmondta: az intézmény nemcsak köziratokat, hanem magániratokat is őriz, utóbbiak őrzésére külön osztályt hoztak létre már évtizedekkel ezelőtt. Bár a köziratok és a magániratok fogalmát csak a huszadik században fogalmazták meg, de már a magyarországi hiteles helyek létrejöttétől fogva valamilyen formában megkülönböztették őket. Megemlítette, hogy amikor Szerbiából visszakapták Nagy Imre volt miniszterelnök 1956 utáni dossziéit, fejtörést okozott, hog}' az iratok közül melyek tekinthetők magán-, melyek pedig köziratoknak. A dilemmát az jelentette, hogy a forradalom és szabadságharc leverése, 1956. november 4. után írt feljegyzései mennyiben tekinthetők kormányfői iratoknak. Gyimesi Endre, a magyarországi levéltárak működéséért és fejlesztéséért felelős miniszteri biztos (NEFMI) kijelentette, hogy a levéltárak a nemzet legrégebbi közgyűjteményei és a mai kor iratainak csorbítatlan megőrzésével a jövő generációinak tisztánlátását tudjuk biztosítani. Akkor tud tisztán látni a kutató, ha az adott időszakra vonatkozó valamennyi köziratnak számító irategyüttes valamilyen módon a közgyűjteményekbe kerül, kutathatóvá válik, s a történeti értéken kívül semmilyen más szempont nem játszik szerepet az iratok kiválasztásnál — tette hozzá. A pártállami iratok és a csődtörvény következtében megszűnő cégek iratainak sorsa csak két példa arra, hogy a szabályozás nem feltétlenül megoldott, és ma már 20 éves távlatban kell ezekkel kapcsolatban gondolkodni. A miniszteri biztos az állampárti iratok rendszerváltás utáni sorsának bemutatása során a tulajdoni viszonyok problémájával kapcsolatban felmerülő számos kérdésre hívta fel a figyelmet és „közös bölcsességgel való felülvizsgálatot" javasolt; hozzátéve, hogy elérkezett az idő az 1995-ös, többször módosított levéltári törvény végleges formába öntésére. Kiemelte: „a nemzeti önismeret szempontjából fontos iratokat, a kulturális és tudományos örökség részeit" állami kézben kell őrizni, ezt a törvénynek lehetővé kell tennie. Tyekvicska Árpád a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke, egyben a konferencia levezető elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a levéltári törvény tervezett módosításával kapcsolatban feladat minden olyan alapkérdés áttekintése, ami a mindennapi levéltári munkát és a 18