Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - HORVÁTH J. ANDRÁS: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza
Levéltárelmélet a poszt r"odernig és vissza Disputa eredeti anyag lehető legtöbb tulajdonságáról. Vagyis nála a hangsúly az állagmegóváson és a sokoldalú segédletezettségen van. Az a megállapítás, hogy a holland és az angol munka között több a hasonlóság, mint a különbség azért is fontos, mivel mind a holland szerzőket, mind Jenkinsont amúgy teljesen eltérő motivációk késztették műveik megalkotására. Mullerék - jobban mondva az őket megbízó szakmai közösség - összegző munkájukat egy nyugalmi periódus végén, a respect desfonds század közepi megjelenését követő építkező-vitatkozó szakmai diskurzusok végső összegzéseként tették közzé; mintegy lepárolva a megérlelt esszenciát. 2' Am a jeles angol levéltáros éppen hogy nem békés szemlélődés eredményeként, hanem a különféle I. világháborús brit hatóságok szerveinek rendezése kapcsán jutott az adott levéltári irategyüttest egyfajta „profán szentségnek" tekintő tanulságokhoz. 2 2 Ridener munkájában Jenkinson jelentőségének méltatása során — miközben ő maga is a Holland Kézikönyvben lefektetettek megerősítésének jelentőségét emeli ki („confirmation and reinforcement") — a jenkinsoni szakmai korpusz újszerű vonásait is finom ecsetvonásokkal elemzi. így például eredeti meglátás, hogy míg a hollandok mondandójukat, levéltárértelmezésüket egyfajta általános érvénnyel — mintegy „a levéltári értékű iratokkal kapcsolatba kerülő tágabb társadalmi közeg számára" — fogalmazzák meg, addig az angol szerző, művében viszont már inkább csak szűkebben a szakmabeliekhez szól. Vagyis nyilvánvaló a felfokozott professzionalizációs szerepigény, amit ]enkinson ugyanilyen erőteljesen hangsúlyozottan morális töltettel közvetít az olvasó számára. Az angol szakember számára az iratok manipulatio-jára vonatkozó rendkívül aprólékosan körülírt módszertani kitételek és szakmai normák egyszersmind erkölcsi parancsként is értelmezendők. A szemléletmódnak ez a szigorúsága és zártsága a ma levéltárosa számára talán leginkább zavarba ejtő módon (enkinsonnak a levéltári fond selejtezését, „megcsonkítását" (meghatározott technikai jellegű kivételektől eltekintve) tiltó rendelkezése alkalmával ötlik fel. Ridener erre lényegében nem ad közvetlen magyarázatot, csupán a jenkinsoni „hitelesség"-tételt idézgeti. Nézetünk szerint a levéltári korpusz ezen „szentségének", „érinthetetlenségének" szemléleti bázisát nem annyira az irattermelés tömegességét megelőző időszak felfogásbeli korlátai alkotják (Jenkinson ezek szűklátókörűségével nagyon is tisztában volt), hanem inkább a brit közhatalmi szervezetrendszer széttagoltságából, fejlődésének szervességéből, valamint a közösségi és magánfunkciók kevéssé elhatárolt voltából adódó következtetések. Ezen utóbbi révén ragadható meg a holland és az angol kézikönyv egyik nem mellékes eltérése is: míg előbbi a családi és magániratokat kirekeszti a levéltári értelmezésből, addig Jenkinson a szakmai szempontok érvényesítése tekintetében nem tesz éles különbséget közöttük. 2 3 Ez persze szintén a „szervesség" gondolatával van szoros összefüggésben, miként az a másik fő jellegzetesség, mutat rá Ridener, miszerint Jenkinson nem tesz érdemi különbséget a levéltári irategyüttes és az (élő) irat között. 2 4 Mivel a levéltári érték az ő szemléletében totális érvényű, ezért minden fennmaradt ügyirat - a maga manifesztálódott avagy rejtett módján, akár régi, akár új, bármely tartalmi vonatkozását is érinti az iratképzőnek - ugyanolyan érvénnyel rendelkezik. 2 1 VÖ. VARGA, 1938. 36. skk.; COOK , 1997. 20-21. 2 2 A háborús iratok rendezési munkálatairól, problematikájáról: JF.NKINSON, 1937. VI., 3., 20., 102.; A mű hazai fogadtatására vonatkozóan lásd GSOBÁN, 1926. 287-288.; JÁNOSSY, 1938. 283-286. 2 3 RlOIM .R, 2009. 52.; „De nem kell ide értenünk a családi levéltárat, amely valójában nem más, mint egy család különféle tagjai által összehordott, általuk kapott és megőrzött papírok együttese..." MUIJ.KR-I'I-.ITH-FRI'IN, 1910. 3. §; „A magán címkével ellátott kategóriába persze beleértendők a magánszervezetek és -személyek levéltárai is. Szükséges megjegyeznünk, hogy bármely közintézmény, ide értve a Korona hivatalait vagy annak központi szerveit is, magánlevéltári ügyekkel is foglalkozhat..., s gyűjthet magánjellegű levéltári iratokat." JKNKINSON, 1937. 196. 2 4 RIOKNF.R, 2009. 53. 29
