Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - HORVÁTH J. ANDRÁS: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza
Horváth ]. András Disputa Ridener öt pontban összegzi Jenkinson nézetrendszerét, amelyek valóban - úgy tűnik - felölelik a legjellemzőbb vonásokat. Ennek értelmében a legfontosabb szemléleti alaptétel, hogy a levéltári anyag semmiképpen sem összegyűjtött, hanem összegyütt iratok együttese; a hitelesség kérdéséhez kapcsolódik, hogy keletkezése a jelen érdekviszonyaiból származik, semmi szín alatt nem az utókor informálása érdekében jön létre; szintén a hitelesség kérdését érinti az őrzés megfelelő feltételeinek biztosítása; levéltár és irattár szemléleti szinten egy és ugyanaz; továbbá az egyes levéltári egységek kontextuális szempontból egymást értelmezik. 2 5 Mindezekből láthatjuk, hogy a jenkinsoni elvek, értékszempontok és megközelítés — a maradandó érték totalitásának kivételével - elég masszívan beépült a hazai levéltári kultúrába is, annak ellenére, hogy Jenkinsont a hétköznapi szakmai diskurzusban - ha egyáltalán szóba kerül — inkább csak afféle ásatag távoli csodabogárként említik. De nézzük, hogyan tekintettek rá az egykori magyar szakemberek. Meglepő módon az amúgy sokkal szélesebb körűen elfogadott Holland Kézikönyvnél gyorsabban, az 1922-es első kiadásról négy év, míg az 1937-es második kiadásról már mindössze egy év elteltével tájékoztatást kapott a hazai szakmai közvélemény. 2 6 Csobán Endre rövid ismertetése egyértelművé tette a mű jelentőségét, hiszen a recenzens utalt a legfontosabb momentumokra. Kiemelte Jenkinson művének átfogó, általános jellegét, s az újszerűségre utalva három fő szempontot hangsúlyozott: a levéltár fogalomkörének értelmezésére, az őrizet feltételeinek, azaz a hozzáférhetetlenség és a hitelesség biztosítására vonatkozó garanciák fontosságát említette. Jenkinson szervesség-koncepcióját érintve, azt a Handleidinggel hasonlítva össze, egyetértőleg húzta alá, miszerint előbbi szerző az iratérték-tételezés esetében azt széles körűen fogja fel, hiszen „az irat a melléklettel együtt egész, anélkül csonka és a tárgyalt ügyről teljes felvilágosítást nem ad." A szakmai presztízs demítizálásától sem zárkózott el a recenzens, amidőn az erkölcsi feltételekről ejtvén szót, a levéltári kezelés fogyatékosságaiból adódó veszedelmekre is utalt. 2 7 Jánossy Dénesnek a második kiadásról írott ismertetése azért fontos, mert itt válik nyilvánvalóvá az ekkoriban érvényesnek tekintett hazai, valamint a jenkinsoni felfogás alapvető különbsége. 2 8 Jánossy máig érvényesnek tekintett módon nehezményezi, hogy Jenkinson a levéltári feladatkör megállapítása során túlhangsúlyozza az őrzést, s teljes mértékben elutasítja a történeti háttérintézmény-szerepkört. S joggal leplezi le a magyar recenzens ezen szűklátókörű szemléletmódot akkor, amikor Jenkinsonnak a „technikai selejtezés" kapcsán tett javaslatát citálja. Ebben az angol szakember egyszerűen figyelmen kívül hagyta (a sokat emlegetett hitelesség nagyobb dicséretére, tehetnénk hozzá maliciózusan...) adott esetben fontos adatok elvesztésének lehetőségét. Azonban még ennél is nagyobb hiányosságra mutatott rá akkor, amidőn arra utalt, hogy Jenkinson az iratértékelést teljes egészében az iratképzőre bízta, ebben látva az irategyüttes hitelességének és megbízhatóságának garanciáját. Jánossy, kora felfogását követve joggal állapította meg, hog)' ez csak abból a felfogásból magyarázható, „amely az iratok őrzése mellett nem fektet elegendő súlyt arra, hogy az iratokban a 'történetkutatás forrásait' kell megőriznie". 2 9 Jóllehet Ridener értekezésének középpontjában az egyes levéltárelméleti alapvetések gondolati alapjai, eszmei meghatározottságai állnak, az elemzés érdeme, hogy nem hagyja említedenül a nagy iskolateremtők szakmai tevékenységét befolyásoló szervezet-, illetve kortörténeti meghatározottságokat sem. Érdekes, bár nem meglepő, hogy miként Hilar)' Jenkinson, úgy a nagy szakmai alternatívát megfogalmazó amerikai Theodore R. Schellenberg sem valamiféle steril módszertani vagy tudományos intézményben, hanem a mindennapok levéltári feladathelyzetei2 5 RIDENER, 2009. 52-53. 2 6 VÖ. CSOBÁN, 1926; JÁNOSSY, 1938. 2 7 CSOBÁN, 1926. 289. 2 8 JÁNOSSY, 2009. 258-265. 2 5 JÁNOSSY, 1938. 264. 30
