Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - HORVÁTH J. ANDRÁS: Levéltárelmélet a posztmodernig és vissza
Horváth ]. András Disputa ig terjed, hogy akár magukkal a szervekkel, a közigazgatási rendszer egészével és a fenntartó manifeszt és látens akaratával szembehelyezkedve, azzal dacolva, azt felülírva a jövő múltjának ügynökeként jár el." 1 7) Ridener finom érzékkel hívja fel a figyelmet Mullerék alaptéziseinek azon pontjaira, amelyek félreértésekre adnak olykor okot. így joggal utal rá, hogy a Handleiding egyik alaptétele az iratképző fondszerkezeti tükröztetésének követelménye. Eközben azonban hangsúlyt kap az az igény is, hogy a levéltáros - elszakadva a fondképző adott szervezeti meghatározottságaitól maga választhassa meg a fond ideális rendjét. 1 8 Fontos szempont ez, hiszen a Kézikönyvben rögzítettek félreértelmezése könnyen vezethet az eredeti mondanivaló eltorzításához. Mullerék a rugalmas provenienria elvének erőteljes hangsúlyozásával is azt a mélyebb szakmai követelményt igyekeztek aláhúzni, amely — az értelmeden bürokratizmusra való alapozással szemben — éppen az iratanyag hátteréül szolgáló események valósághű tükröztetésének igényét hangsúlyozza. 1 9 Mi sem példázza jobban a tényt, hogy a levéltári gondolkodás alakulását, fejlődését is olykor mélyen húzódó, az alapértékek szintjén kevéssé módosuló folyamatok befolyásolják, mint Hilary Jenkinsonnak a Levéltári ügyvitel kézikönyve (eléggé félrevezető című) korszakos munkájának 1922-ben történt megjelenése. 2 0 Hiszen éppen még csak zajlik az 1910-es brüsszeli levéltári kongresszus határozatai nyomán a Holland Kézikönyvben foglalt proveniencia-elv megemésztése, máris újabb szakmai alapvetés fogalmaz meg ahhoz jóllehet hasonló elveket, s egészíti ki azokat újabb vonásokkal — ismét csak nem német vagy francia, hanem ezúttal a periférikusabb angol színtérről lépve a nemzetközi szakmai porondra. Ha nagyon röviden össze akarjuk foglalni Hilary Jenkinson szakmai krédójának lényegét, akkor a következőket mondhatjuk. Sir Hilary úgy vélte: egy adott kor hivatali irategyüttese olyan kibogozhatadanul sokrétű módon tükrözi, illetve tartalmazza magának a kornak meganynyi vonását, hogy az egyfajta élő szerv(ezet)ként értelmezendő. Különösen fontos a létrejövetel körülménye, a létrehozó sajátos szempontja és érdeke. Jenkinson számára az efféle különbségtételnek, mint „jogbiztosító", meg „történeti érték" ezért jóformán nincs is értelme. Az ő felfogásában az adott iratanyag olyanféle „lenyomatot" képez, mint a lábnyom, vagy egy fosszilia. Ezért aztán bármely utólagos, „értelmező", „újraszervező", „lényegkiemelő", „szakértői" beavatkozás valójában jóváteheteden sérüléseket okoz, s lehetedenné teheti a későbbi értelmezéseket. Ezen értelmezési lehetőségek — a keletkezés sokrétű motívumainál és körülményeinél fogva - valójában kimeríthetetlenek, s minden generáció újabbakat és újabbakat fedezhet fel, de csak akkor, ha fennmarad az irategyüttes eredeti, érinteden volta. A levéltáros egyeden komoly feladata ezért csakis az lehet, hogy ezen szerves mivolt lehető legmaradéktalanabb biztosítása mellett mennél több olyan módszert alkalmazzon, amely ugyanakkor a lehető legkimerítőbb módon tájékoztat az 1 7 Lugosi András észrevétele. (Itt köszönöm meg Breinich Gábor, Lugosi András és Sípos András kollégáknak a jelen dolgozat elkészítéséhez nyújtott szíves segítségét!) 1 8 RIDENER, 2009. 34. 1 9 MULLER-FEITH-FRUIN, 1910. 16-18. §.; 17. §.: „Egy levéltári fond rendezése alkalmával mindenek előtt, amennyire csak lehetséges, az eredeti rend állítandó helyre. Csak később ítélhetjük meg, hog)" milyen mértékig kívánatos ezen elv elhagyása. Ezen szabály azonban nem nyugodhat a fondképző szervezetéhez való szolgai ragaszkodáson." A Kézikönyv merev értelmezésének gyakorlatára és veszélyeire hívja fel a figyelmet Terry Cook is. COOK, 1997. 22.; Varga Endre például, arra hívta fel a figyelmet, hogy a „provenienria" szövegszerű meghatározása - meglepő módon - nem is található a Handleidingben. VARGA, 1938. 30. 2 0 Jenkinson művének fejezetenkénti legfontosabb tartalmi elemei: I. rész. A levéltár fogalmi meghatározása; az irat; a hivatalos jelleg; közlevéltár és magánlevéltár; a levéltáros feladatai; módszertani alapkérdések. II. rész. A levéltárak létrejötte és fejlődése, fenntartásuk feltételei (a történeti fejlődés alapvonalai; iratképzés és levéltári funkciók; a levéltáros legfőbb feladatai: 1. a levéltári anyag fizikai védelme; 2. a levéltári anyag védelmének morális kötelezettsége; a levéltáros másodlagos feladatai). III. rész. A modern levéltár (régi és új levéltárak; az iratselejtezés elvi kérdései és gyakorlati lehetőségei). IV. rész. Levéltári iratanyag létrehozása (fizikai és módszertani feltételek; iratfajták, segédletek; az iratanyag leírása, nyilvántartása, kezelése, elhelyezése). A felhasznált kiadás: JENKINSON, 1937. 28
