Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - „Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában” konferencia előadásaiból” - UJVÁRY GÁBOR: A levéltárak nemzeti hivatásáról

„Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában" Disputa Hát... Aki ettől nem paprikázódott fel, az aztán már igazán gaiambepéjű volt... De persze ez is volt a levél célja. És az is biztos, hogy aki ezt a történetet megismeri eg}' tévéműsorban, az olyan kiegészítést kap a „végvári idők" meg a „hódoltság kora" című iskolai leckékhez, amelyet biztos, hogy soha nem felejt el... Hát én azt szeretném kérni a kutatóktól, levéltárosoktól, történészektől, önöktől, hog)' lássanak el bennünket ilyen munícióval. Lenne mit csinálnunk közösen, mert egyetlen adatot hadd osszak meg önökkel: egy felmérés szerint a magyar középiskolások 70%-a nem tudja, hog)' Nándorfehérvár azonos Belgráddal! Van mit tennünk tehát, én ehhez utólag - és előre is - is nagyon köszönöm a magyarországi levéltárak és könyvtárak, múzeumok segítségét. *** UJVÁRY GÁBOR A LEVÉLTÁRAK NEMZETI HIVATÁSÁRÓL „Azt a művelődési kincset, melyet levéltáraink, könyvtáraink és múzeumaink őriznek, nekünk magy aroknak kell feldolgoznunk." „»A mienk csak a jelen, a jövőt magunkévá kell tennünk; ide kell tehát központosítnunk minden erőnket. Mi köbünk nekünk a múlttal, a melyet senki sem képes nekünk visszaadni? [...]« — így okoskodnak sokan, és ez okoskodásukat hirdetik is nyilván." E figyelmeztetés nem napjaink politikusától származik, hanem 137 esztendeje, 1875-ben a Magyar Történelmi Társulat nyitrai kirándulásán hangzott el Mikó Imre elnök szájából. Aki azt is furcsállta, hog)' „ez a nézet akkor tolakodik előtérbe, a mikor a tudományok minden ágában érvényre emelkedik az az elv, hogy az alap-megvetésnek a tudomány fejlődése történelmén kell kezdődnie, hogy még az úgynevezett exact tudományokban is csak az lehet alaposan jártas és otthon, a ki történelmileg ismeri fejlődésének korszakait és mozzanatait."

1 Mikó szavait nyilván erősen befolyásolta a már akkoriban is általános nézet, miszerint a nemzetek jelenének alapja a történeti múlt: akié a múlt, azé a jelen, s talán övé a jövő is. E gondolat terjesztésében, egyben a modern, európai szintű magyar történettudomány megalapozásában is döntő szerep jutott - a Magyar Tudományos Akadémia mellett - a Magyar Történelmi Társulatnak. Annak az 1867-ben, a dualista államformával együtt megszületett és napjainkig működő intézménynek, amelynek a 19. század végén és a 20. elején még rendkívül széles értelmiségi bázisa volt. Tagságában a legtágabb értelemben vett történettudomány (kezdetben ide értve a régészeket, művészettörténészeket és néprajzosokat is) képviselőin kívül számos tanár, orvos, természettudós és jogász is helyet kapott. A Társulat 1889-ig csaknem minden esztendőben vándorgyűléseket tartott (ezután e korszakban már csak egyre került sor, 1909-ben) a történelmi Magyarország azóta többnyire határainkon túl került vidéki helyszínein. 1868-ban Kolozsvárott, 1869-ben Ipolyságon és Hont vármegyében, 1870-ben Vasban, 1871-ben Zemplén-Ungban, 1872-ban Szepes-vidékén, 1873-ben és 1875-ben Nvitra vármegyében, 1874-ban 1 Mikó, 1875. 514. 17