Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - „Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában” konferencia előadásaiból” - UJVÁRY GÁBOR: A levéltárak nemzeti hivatásáról
„Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában" Disputa Turócban és Besztercebányán, 1876-ban Gömörben, 1877-ben Pozsonyban és Pozsony vármegyében, 1878-ban Abaújban és Kassán, 1879-ben Marosvásárhelyt és Segesvárott, 1881-ben Sárosban, illetve Eperjes és Bártfa városában, 1883-ban Sopronban és Sopron megyében, 1887ban Hunyad megyében és Déván, 1889-ban Máramarosban és Nagybányán, végül 1909-ben Liptóban és Liptószentmiklóson. A kirándulások fő célja a környékbeli levéltárak kincseinek kiaknázása volt. Mintha meglátták volna a szomorú jövőt: mindenekelőtt olyan archívumokban kutattak, amelyek 1918 után szinte hozzáférhetedenekké váltak, s néha napjainkban is azok. Ezen összejövetelek többnyire egyhetesek voltak, s szemben napjainkkal, nem unalmas előadások és kétségtelenül jóleső nagy lakmározások és italozások közepette teltek — bár ezekre is volt példa -, hanem azzal, hogy a tagok a megye archívumait egymás között felosztva egy számukra előre megállapított levéltár érdekesnek tűnő iratait tekintették át. Hogy miért is? Erre talán Horváth Mihály adta a leginkább találó feleletet. A történelem - jelentette ki öntudatosan - „ébreszti leghatékonyabban keblünket a haza hű s kitartó szeretetére, ez ismertet meg bennünket a hazával, ennek egész terjedelmében. Mert - miként egy francia író mondja — a haza sem nem puszta fogalom, sem nem csupán azon föld, melyet bizonyos határok közt a nemzet jelenleg a magáénak nevez. A haza összetett lény, melynek van teste is, lelke is. Testét képezi a talaj, melyen születtünk, a faj, melyhez tartozunk, a nyelv, melyen első gondolatinkat s érzelmeinket kifejezni tanultuk, a hegyek, síkok és folyamok, melyek szülőföldünket ékesítik, a termények, melyek e földrésznek főjellegét képezik. Lelkét pedig teszik az emlékezetek, szokások és erkölcsök, a mondák és regék, a viszontagságok, remények és bánatok, melyek fajunkat közösen illetik, azon szellemi s erkölcsi tőke, mely e hazában lakott nemzedékek munkálkodásainak, életének eredménye; más szóval: maga a haza történelme. A hazának e fogalma szerint magától is értetik, hogy ahhoz nemcsak azok tartoznak, kik jelenleg határai közt élnek, hanem a már letűnt nemzedékek is egyaránt." Ezért „kell nekünk is az ország külön részeiben fölfedezett vagy még fölfedezendő legkülönneműbb okmányokban összekeresnünk azon egyes vonások anyagát, melyekből nemzetünk belső, társadalmi, szellemi s erkölcsi életének képét a lefolyt századokban összeállíthassuk. E végett tehát mindenekelőtt az okmányok szorgalmas kutatására s gyűjtésére vagyunk utalva." 2 Horváth Mihály minden bizonnyal Ernest Renan szavaira utalt: „A nemzet lélek, szellemi alapelv. Ezt a lelket, ezt a szellemi princípiumot két dolog alkotja, mely azonban voltaképpen egy. Az első a múltban gyökeredzik, a másik a jelenben. Az egyik: emlékek gazdag örökségének közös birtoklása, a másik: a jelenlegi megegyezés, vágy arra, hogy közösen éljünk, annak szándéka, hogy a továbbiakban is kamatoztassuk az osztatlanul kapott örökséget." 3 És éppen eme „osztatlanul kapott közös örökség" minél alaposabb megismerése volt a vándorgyűlésekkel a Magyar Történelmi Társulat célja is. Mint szintén Horváth Mihály kérte 1872-ben az önkéntes kutatókat: „hazatérvén, méltóztassanak kutatásaik eredményeit összeállítva, az illető levéltárakról s azoknak tartalmáról közlönyünk, a Századok számára kimerítő jelentést készíteni." 4 E felszólítás elérte a célját, hiszen e találkozókon csaknem másfélszáz levéltárban folytattak akkoriban „kalászatnak", a „levéltári hulladékok" összegyűjtésének nevezett „búvárlatokat", amelyek eredményeit a Századok ban és a Magfar Történelmi Tár ban tették közzé, illetve az ekkoriban induló forráskiadvány-sorozatokban hasznosították. Volt közülük, amelyik közvetlenül a vándorgyűlések nyomán keletkezett, mint a Zichy-család okmánytára vagy a Székely oklevéltár, de részben szintén ide tartoztak a Magfar Történelmi Életrajzok 62 kötetben megjelent, ma is sokszor idézett kötetei. Emellett a Történelmi Társulat az 1870-es évektől a lokális identitás szempontjából fontos vidéki történelmi és régészeti egyletek alapítását is szorgalmazta. Ezeknek bázisa a múzeumok és a levéltárak hálózata és a helyi értelmiség volt. 2 HORVÁTH, 1869. 514. és 516. 3 R ENAN , 1995.185. 4 HORVÁTH, 1872. 502. 18
