Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - DISPUTA - „Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában” konferencia előadásaiból” - NAGY GYÖRGY: A levéltári értékek használata a médiában, avagy a betű tisztelete

„Levéltárak a nemzeti kultúra és tudomány szolgálatában" Disputa Mindebben persze a szakemberek, a történészek, a levéltárosok rengeteget segítettek nekünk a sorozat készítése közben; befejezésül hadd mutassak három olyan dokumentumot, amelyeknek még a létezéséről sem tudtam, a kutatók ajánlották a figyelmünkbe. Ilyen például Mária Terézia 1762. március 26-án kiadott pátense, amelyre magamtól nyilván soha az életben nem bukkantam volna rá, ha a Magyar Országos Levéltár egyik kutatója nem hívja fel rá a figyelmemet: ezzel a rendeletével engedélyezte a királynő Magyarországon a lottéria — vagyis a lottójáték ősének a bevezetését. 1763-ban meg is történt az első húzás. Ez eddig egy közepesen érdekes esemény. Persze az újságíró elkapja azt a bizonyos fonalat, aminek a vége kibújt a pátensből, és elkezdi felfejteni a szövetet. Utánajár, hogy a sorsolásokat miért tartották éppen a gyorskocsiállomásokon, hogy kik gyűjthették a pénzbetéteket, hogy mi volt az a reskontó - szóval sok érdekesség kiderült. De az igazi érdekességet az jelentette, amikor megtudtam, hogy már akkor, 1763-ban is öt számot kellett eltalálni 90-ből. És azt tudják, hogy miért? Aki ezt a kort kutatja, az biztosan tudja, de talán van, akinek újdonság: hát mert a lottó genovai eredetű játék, ahol a városi szenátus tagjait évente sorshúzással választották ki. Kilencven jelölt közül minden évben sorshúzással döntötték el, hogy ki legyen az öt új tanácstag. A városi polgárok gyakran fogadásokat kötöttek az új szenátorok személyére, később a neveket számokkal helyettesítették — és már fel is találták a lottót! A másik okmányt Hermann Róbert professzor úr ajánlotta a figyelmembe, ő találta meg a bécsi levéltárban. Ugye 1848. szeptember 28-án hajóval Pestre utazott egy bizonyos Lamberg Ferenc nevű úr, akit történetesen Magyarország ideiglenes nádorává és katonai parancsnokává neveztek ki három nappal korábban. A kinevezése azonban a magyar kormány ellenjegyzése nélkül történt meg, ezért a magyar országgyűlés érvénytelennek nyilvánította. Ez a Lamberg azonban karakán ember lehetett, mert ennek ellenére 28-án, zsebében a kinevezési okmánnyal Pestre utazott, hogy átvegye a hivatalát, balszerencséjére azonban éppen akkor érkezett Pestre a hír, hogy Jellasics már Pákozdnál jár a seregével, és Buda megtámadására készül. Az emiatt feldühödött tömeg felismerte a hajóhídon Lamberget, összeszurkálták őt, és mint hazaárulót, megölték. Ennyit minden általános iskolás tud. Azt azonban nem, hogy Lamberg halála után a precíz hivatalnokok átnézték a zsebeit, és találtak nála három levelet, amelyeket gondosan elhelyeztek a levéltárban. E%ek a%ok, amelyeket Hermann professzor úr megtalált: a jellegzetes háromszög alakú lyuk a Lamberg életét kioltó szuronytól származik... És ez persze megint egy felfeslett fonálvéget ad az újságíró kezébe, megpróbál utánajárni, hogy mi lett Lamberg támadóival, és kiderül, hogy 1849 után kilenc embert bíróság elé állítottak a Lamberg megölésében való részvétel vádjával, és egyet közülük ki is végeztek. O Kolosy György - ugye, milyen kevesen tudják azok közül, akik a Kolosy téri piacon vásárolnak Óbudán, hogy kinek a nevét is őrzi a tér... És végül egyetlen levél, amelyet szintén a levéltárosok mutattak meg, mégpedig Pannonhalmán. (Némi pironkodással olvastuk el az apátságban, lévén a levél teli van trágársággal...) Ez egy bajvívásra invitáló levél, amelyet néhány példányban lefénymásoltam, hogy akinek van kedve, bogarászhasson rajta otthon. A levelet 1589-ben írta Pisid István tihanyi kapitánynak Ibrahim koppányi aga, — az ő párbajuk még Fekete Istvánnak is ötletet adott az ismert regényéhez. Hogy mi volt a párbajt kiváltó ok, az sajnos nem derül ki a levélből, amelyet egyébként a koppányi aga magyarul írt;_a levél leggyakrabban előforduló szava viszont a „kurafi", és az ellenfelet „ha%u& hitetlen, bestye kurafinak, ebors^ág kóborlójának" nevezi... Persze mindennek az volt a célja, hog)' a kihívott és becsületében alaposan megsértett fél ne utasíthassa vissza a párbajt. Ráadásul ezeket a leveleket sokszor kiegészítették csúfos ajándékokkal is, leginkább disznómeg rókafarkat küldtek, a tisztátlanság és a gyávaság jeleit. A koppányi aga is valami ilyesmit kaphatott, mert nagyon felháborodott miatta. Azt írja: ,^Azmit énnékem köldtél, bestye, hitetlen, ross£ kurafi, nem érdemlem én a%t, de te magad farkadat elmetszed és a%t köldted ide, e^ért immár te neved nem Pisky István, hanem kurta disznó." 16