Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - KECSKEMÉTI KÁROLY: Levéltár és emlékezet. Levéltári paradoxonok
Kecskeméti Károly Az a gondolat, hog)' az állam felelősségi körébe tartozik a nemzet (nemzetek, népek) emlékezetének megőrzése valamikor Mária Terézia és XV. Lajos uralkodásának korában születik meg. A gondolatot azután a Francia Forradalom fogalmazza meg és viszi át a gyakorlatba. A modern európai levéltárpolitika születése bonyolult és hosszú vajúdás eredménye. A vajúdás a francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés kétségtelenül forradalmi intézkedésével kezdődik: 1789 augusztusában létrehozza az nemzetgyűlési levéltárat, s ez alakul majd át, egy év múlva Nemzeti Levéltárrá. A következő viharos évek alatt három nagyjelentőségű levéltári vonatkozású törvényt hoz a forradalmi hatalom. Az 1793. július 17-ei törvény, amely kárpótlás nélkül eltöröl minden feudális jogot és földesúri szolgáltatást, 7. és 9. paragrafusában elrendeli a községekben összegyűjtött régi jogbiztosító iratok elégetését az augusztus 10-ei ünnepség alkalmával. Óriási mennyiségű irat pusztult el országszerte 1 1 a Forradalom radikális évei alatt. A forradalmi vezetők és a nép egyaránt meg voltak győződve arról, hogy a régi jogok eltörlése csak úgy lehetséges, ha az őket szentesítő iratok megsemmisülnek. Az új törvény nem elég. A régi jog hatályon kívül helyezését a máglya füstje teszi véglegessé. A masszív iratselejtezés évekig tartott, az e célból felállított Iroda csak 1801-ben szűnt meg és olvadt be a Nemzeti Levéltárba. (Zárójelben: míg az iratégetés lázadások és forradalmak velejárója a haladás nevében, a könyvégetés a diktatúrák eszköze a haladást megakadályozandó. Az utókor kétségtelenül az iratégetéssel veszít többet. Minden elégett darab egyedi volt, tehát pótolhatatlan.) Az 1794. június 25-ei (II. év, messidor 7) törvénytől számítja hagyományosan a szakma — a kínaiakat, az oroszokat és az amerikaiakat is beleértve — a modern levéltárügy megszületését, a törvénybe foglalt három rendelkezés miatt: 1. a törvény értelmében minden jogilag érvényes irat az 1789. évi Etats Généraux (rendi diéta) előkészítő munkálataitól kezdve a Nemzeti Levéltárban helyezendő el: 2. a vidéken felállított dépót-V (talán az iratraktár szóval lehetne lefordítani) a Nemzeti Levéltár felügyelet alatt működnek: 3. minden állampolgár joga, hogy a Nemzeti Levéltárban őrzött iratokról másolatot kérjen. Valóban ezzel az intézkedéssel indul útjára az utolsó két évszázad levéltárpolitikája és levéltári intézménye. De nem teljes fegyverzetben pattant ki a forradalom combjából. Mindenekelőtt néhány anakronizmustól kell megszabadulni. A kutatásnak otthont adni nem tartozott az induló levéltár feladatai közé. A nyilvánosság nem a történészmunka engedélyezésére vonatkozott, hanem a szakítást jelentette a múlttal. Ellentétben a Régi rendszerben általános levéltári titokkal (erről a témáról hosszan lehetne beszélni), a Köztársaság iratai hozzáférhetők. A levéltár hatáskörébe kizárólag a jogi érvényű köziratok tartoznak, minden egyéb anyag a Nemzeti könyvtárat illeti — már amennyiben nem semmisítendők meg feudális jogbiztosító tartalmuk miatt. A harmadik fontos törvény, amelyet az V. év brumaire hó 5-én (1796. október 26.) fogad el a Törvényhozó Testület (Corps Législatif), elrendeli minden megyében (département) levéltár felállítását a Köztársaság tulajdonát képező iratok megőrzésére. Összefoglalva: a Felvilágosodás levéltári forradalma a 18. század közepén kezdődik. A tudomány felfedezi a prímér forrásanyag jelentőséget, és ezzel párhuzamosan az állam kiterjeszti hatáskörét a nemzeti emlékezet ápolására, részint központi és regionális levéltárak szervezésével, részint a külföldi források másolásának támogatásával. A Francia Forradalom a levéltárügyet azonnal a törvényhozó hatalom hatáskörébe utalja. Az 1790-es években hozott két törvénnyel indul útjára a modern levéltárpolitika Európában. 1 1 CHAPOLI.ION-FIGEAC, 1887. 31. 10
