Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - Sz. KOVÁCS ÉVA: Néhány gondolat az egykori állambiztonság működéséről

S Kovács Eva korábbi módon már nem lehet kormányozni, és a hatalom megtartásának, az ellenfelek likvidálásának korábbi államvédelmi módját sem lehet a továbbiakban követni. Ettől kezdve pedig fokozatosan egy új alapelv: „aki nincs ellenünk, az velünk van" határozta meg az államvédelmi tevékenységet, vagyis a magyar állambiztonság is kezdett elmozdulni a klasszikus titkosszolgálati munka irányába. Erre bizonyíték többek között az is, hogy 1962-re kialakították a klasszikus titkosszolgálatokra emlékeztető szervezeti formát is, amely egészen 1990-ig fennállt. Ekkor hozták létre ugyanis a Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségét, mely 5 nagy Csoportfőnökségből állt, úgymint I1I/I. (Hírszerzés), III/II. (Kémelhárítás), III/III. (Belső reakció elhárítás), III/IV. (Katonai elhárítás) illetve III/V. (Technikai) Csoportfőnökség, illetve több, az államvédelmi munkához kapcsolódó egyéb szervezeti egységből.

1

1 A III/III-as Csoportfőnökség megszervezése azonban azt bizonyította, hogy az akkori magyar állambiztonság még mindig erősen kötődött a kommunista ideológiához és a szocialista elvekhez, vagy ahogy ezt egy korabeli forrás megfogalmazta: „Munkáját az aktív ellenséges személyek tevékenységére összpontosítja...; felderíti, ellenőrzi, korlátozza, megszakítja a kulturális területeken, az ifjúság körében támadó ellenséges erők, az egyházi reakció, a volt politikai elítéltek és a különösen veszélyes elemek ellenséges tevékenységét." 1

2 A továbbiakban azt szeretném bemutatni, hogy a magyar állambiztonság a fentiekben vázolt elvek és szervezeti keretek között milyen eszközöket vetett be az egyes akciói során. Eszközök Ahogy világ minden titkosszolgálata, úgy a magyar állambiztonság is alkalmazott munkája során nyílt, vag}' titkos eljárásokat, eszközöket. A titkos eljárások fő eszköze a hálózat,

1

3 vagyis az állambiztonsági szervek titkos „segítőinek" összessége volt. A hálózati személyek, agy más néven ügynökök

1

4 pedig a következő feladatokkal rendelkeztek: titkos információk megszerzése; operatív kombinációk, akciók végrehajtása; ellenséges tevékenységet folytató személyek felismerése, felkutatása; fogdái felderítés és börtönelhárítás; preventív védelem és operatív ellenőrzés, valamint bizonyos operatív vezetői feladatok ellátása, vagyis egy kisebb ügynökhálózat, az ún. rezidentúra

15 vezetése. Persze leginkább az érdekel mindenkit, hog)' kit és miért szerveztek be, vagyis hogyan vált valaki ügynökké? Az ügynök beszervezésének három lehetséges módja ismeretes, ez egyrészt történhetett hazafias alapon; terhelő vagy kompromittáló adatok; illetve anyagi érdekeltség alapján. Hazafias alapon a szocialista rendszerhez lojális személyeket szervezték be, akiket sok esetben hazafias meggyőződésük mellett karrierizmusuk is vezérelt. Ezzel szemben a terhelő, kompromittáló adatok alapján történt beszervezéskor az állambiztonság élt a nyomásgyakorlás eszközével, s az adott egyén emberi gyengeségeit (pl. homoszexualitás, mely ekkori1

1 ÁBTL 1.11. (1962-1990) 477,05 ifm. Az irategyüttes az egyes Csoportfőnökségek és a ITT. Főcsoportfőnökség alá tartozó egyéb szervezeti egységek (pl. Útlevélosztály, Vizsgálati Osztály, Külföldieket Ellenőrző Osztály, Országos Rejtjelközpont stb.) szervezésével és működésével kapcsolatos iratokat tartalmazza. 1

2 ÁBTL 4.1. A-3857. BORBÁNDI, 1974. 1

3 ÁBTL 4.1. A-3103. LAKATOS-MUUK, 1988. 1

4 Ügynök: különböző minősítésű hálózati személyek (ügynök, informátor, rezidens, dtkos megbízott, Tlakásgazda, levélcím-tulajdonos stb.) általánosságban használt elnevezése. 1

5 Rezidentúra: állambiztonsági tisztekből vag}' a hálózat tagjaiból álló, meghatározott állambiztonsági feladatok ellátására szolgáló, konspirált szervezeti forma. 6