Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - Sz. KOVÁCS ÉVA: Néhány gondolat az egykori állambiztonság működéséről

N é b á ny go n do l a t egykori magyar állambiztonság működéséről ban büntetendő Magyarországon), esetleges más politikai meggyőződését kihasználva érte el célját. Az anyagi érdekeltségen történő beszervezés szerintem egyértelmű, és talán az is, hog}' ennek általános alkalmazási területe a külföldi állampolgárok köre. A hálózat egy sajátos kategóriáját képezték a T-lakásgazdák.

1

6 Ok a ma hatályos törvények szerint ügynöknek minősülnek, hiszen pénzeli juttatásért a hálózat nyilvántartott tagjaiként

1

7 együttműködtek az egykori állambiztonsági szervekkel, noha a klasszikus értelemben vett ügynöki (besúgói) tevékenységet nem végeztek. Azt gondoljuk, hogy a fentiekből teljesen nyilvánvalóan következik, hog}' minden ügynök története egyedi történet, vagyis ügynök és ügynök között lényeges különbség volt, s megítélésük között ma is van. Az állambiztonság azonban nemcsak a beszervezett ügynököktől várta a jelentéseket, hanem az ún. hálózaton kívüli kapcsolathoz

1

8 tartozó személyektől is. De kik is voltak ők, s mi volt a feladatuk? Mint az elnevezés is mutatja, olyan személyekről van szó, akik nem tagjai az ügynökhálózatának, viszont a korabeli kifejezéssel élve ugyancsak az állambiztonság operatív erőit képezték, úgymint hivatalos kapcsolat, társadalmi kapcsolat, valamint alkalmi operatív kapcsolat. A hivatalos kapcsolat kategóriájába tartoztak a gazdasági és társadalmi élet vezető személyiségei (gyárigazgatók, középvezetők, párttitkárok, különböző rangú katonai vezetők stb.), akik beosztásuknál fogva kötelesek voltak együttműködni az állambiztonsággal, tehát a pozíció elfogadásával, az állambiztonságnak is elkötelezték magukat. Nyilvántartásba nem lehetett őket venni, szóban adott jelentéseiket pedig minden esetben a hivatásos állambiztonsági tiszt jegyezte le. Elgondolkoztató, hogy pl. ők a ma hatályos törvények szerint az ügynökkritériumoknak nem felelnek, pedig ugyanazt a tevékenységet látták, láthatták el, mint a hálózat tagjai. Társadalmi kapcsolat kategóriáját képezték a hatalomhoz lojális személyek, akik önként vag}' külön megkeresésre folyamatosan segítették az állambiztonság munkáját. Információkat adtak pl. külföldi utazásokon, politikai-társadalmi eseményeken résztvevő személyekről, ellenségesnek tekintett csoportokról stb. Az együttműködő személy központi nyilvántartásba nem került, dossziéja és fedőneve nem volt, együttműködési nyilatkozatot pedig nem írt alá, mivel az együttműködés nem beszervezéssel, hanem megbízással történt. Társadalmi kapcsolatok között nag}' számban találunk pl. idegen állampolgárokat, illetve külföldön élő magyarokat, akik baloldali meggyőződésük alapján vállalkoztak a magyar állambiztonsággal való együttműködésre. Alkalmi operatív kapcsolatnak nevezték — mint ahogy az elnevezés is mutatja — az olyan személyt, aki csak egy adott állambiztonsági akció során segítette a szervek munkáját. Szintén nem volt fedőneve, nyilvántartásba sem került, jelentést pedig szóban adott. Az operatív erők felsorolásakor semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk az állambiztonság hivatásos állományáról, mely két nag}' csoportra oszlott: a nyílt,

1

9 illetve titkos állományra.

2

0 A nyílt állomány tevékenysége sok magyarázatot nem igényel, viszont a titkos 1

6 ÁBTL 4.1. A-3086. MUZSLAI-SZÉLPÁL, 1957. 1

7 Itt szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a Történeti Levéltár Fond- és állagjegyzékében a 3. szekción belül két helyen is találhatók úgynevezett Lakás-dossziék, ennek pedig az oka az, hogy az egykori hírszerző szerveknek saját adattára és nyilvántartása volt, és így a „Központi operatív nyilvántartást végző szervezed egységektől" elkülönítve kezelték hálózati és operatív anyagaikat, amelyek megtalálható az ÁBTL 3.2. jelzet alatt. 1

8 ÁBTL 4.1. A-3849. BÁRDOS-CSÁKI, 1972. 1

9 ÁBTL 2.8.1. (1945-1990) 85,80 ifm. 2

0 ÁBTL 2.8.2. (1951-1990) 37,44 ifm.; ÁBTL 4.1. A-3017/2. HAVASI, 1970. 7