Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - Sz. KOVÁCS ÉVA: Néhány gondolat az egykori állambiztonság működéséről

S Kovács Eva iratban anonimizálni kellett (a törvény értelmében) az ügynökök neve volt. Tehát az ügynökök kilétét ekkoriban sem az egyéni betekintők, az egykori megfigyeltek vagy kárvallottak; sem pedig a tudományos kutatók nem ismerhették meg. De ugyancsak ki kellett húzni a szövegből a nemzeti-etnikai, vallási hovatartozásra vonatkozó adatok, valamint az ún. szenzitív adatokra, vagyis a szexuális szokásra, kóros szenvedélyre, az egészségi állapotra vonatkozó információkat. (Pl. ha a munkatársak a törvényt szigorúan értelmezték volna, akkor egy kihallgatási jegyzőkönyvből el kellett volna távolítaniuk a magyar állampolgárságra vonatkozó adatokat, az iratokban anonimizálni kellett volna a háborús sérüléseket, a zsidóüldözések atrocitásait, az '56-os utcai harcok sebesültjeit, a harcokban résztvevő deviáns elemeket, az egyházüldözésekkel kapcsolatban pedig a vallási hovatartozást stb.) A fend problémát kívánta rendezni a következő parlamenti ciklusban (1998-2002) elfogadott 2001. évi XLVII. törvény,

4 amely 2001. július l-jétől lehetővé tette a tudományos kutatók számára az ügynökök nevének, valamint a korábbiakban anomizálandó szenzitív adatoknak megismerését azzal a kitétellel, amennyiben az adat a történelmi megismerést szolgálja. Egyébként ugyanez a törvény nyilvánította a Történeti Hivatalt állami szaklevéltárrá, vagyis jogosulttá tette az egyes szolgálatok olyan irattári anyagainak átvételére és őrzésére, amelyek szükségtelenné váltak feladataik ellátásához. 1990 óta az ügynökkérdés a magyar belpolitika állandó „puskaporos hordója" volt, ami a 2002-es parlamenti választások után fel is robbant, amikor is nyilvánosságra került az akkori miniszterelnök állambiztonsági múltja, vagyis hogy szigorúan titkos állományú tisztként az egykori kommunista állambiztonságnak dolgozott.

5 (Az iratok máig tisztázatlan körülmények között kerültek nyilvánosságra, s nem a Történeti Hivatalból kerültek/kerülhettek ki, mivel ilyen típusú iratokkal akkor az intézmény nem rendelkezett). Az eset kapcsán keletkezett koalíciós feszültség, valamint a kisebbik kormánypárt követelése eredményezte a Történeti Hivatal átalakítását, valamint az ügynöktörvény módosítását, aminek eredményeként megszületett a 2003. évi III. törvény,

6 amely létrehozta a Történeti Hivatal jogutódjaként az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát. E törvény jelentős hozadéka volt, hogy nagyon nag}

7 mennyiségű — a titkosszolgálatok számára operatív értékkel már nem bíró, így a munkájukhoz már nem szükséges és az akkori tevékenységüket nem veszélyeztető - egykori állambiztonsági iratanyag került a Levéltár kezelésébe, s vált így megismerhetővé és kutathatóvá. De mit is kell tudnunk arról az egykori magyar állambiztonságról,

7 melynek 1944. december 21-e és 1990. február 14-e között keletkezett 3,945 km-nyi iratanyagát a Levéltár őrzi. 4 2001. évi XLVII. törvény az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról és az ezzel öszszefüggő törvénymódosításokról (2001. június 12.). 5 ÁBTL 2.8.2.2. III/II. 461. Dr. Medgyessy Péter 6 2003. évi 111. tv. Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának létrehozásáról. (2002. december 23.). A magyar áOambiztonsági/államvédelmi szervek: Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztály (PRO) 1945-1946; Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztály (ÁVO) 1946-1948; Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóság (BM ÁVH) 1949; Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1949-1953; Egyesített Belügyminisztérium Államvédelmi Szerve 1953-1956; BM Politikai Nyomozó Főosztály 1957-1962; III. Főcsoportfőnökség 19621990. A fentiekkel részletesen foglalkozik: CSEH, 1999. 4