Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - SIMON ISTVÁN: Cseh kiegyezési kísérlet a korabeli források alapján

Cseh kiegyezési kísérlet a ko r ab e li fo rrá s o k alapján határozta, hogy a nemzetiségi törvény s a választási rendszabály tárgyaltatása mellett a cseh királyságnak az összmonarchiához való államjogi viszonyát néhány sarktételbe foglalja, melyek egyrészt az ország autonómiájának követelményeit másrészt a cseh királyság viszonyait Magyarországhoz és a többi királyságok s országokhoz kimerítőleg szabatosan körülírják. A 30-as bizottmány ez összes munkálatait kísérő felirat kifejti a létesült határozatok indokait [...] az államjogi kérdés megoldására" idézi a prágai „Politík"-ot. A „Národní listy" ugyanaznap már a magyar királysághoz fűződő viszonyról írt: „Ha rajtunk állana egyedül, hamar tisztába jönnénk a magyarokkal, és semmi sem volna könynyebb, mint egyetértésre jönni velük. Nem kellene nekik mondanunk mást, mint azt: amiért mi harcolunk Béccsel, amit mi kívánunk nem más, mint a miért ti is harcoltatok. - Mi a ti összes felirataitokat és tiltakozásaitokat csak úgy írhatjuk alá, mint ti a mieinket és a mi declarátiónkat: mert amiért mi máig még küzdünk, ugyanaz a miért ti 1867-ig küzdtetek. A különbség csak az, hog}

7 ti bevégeztétek a harcot mi pedig még folytatjuk." Három nap múlva már rövid ismertetés jelent meg a cseh javaslatokról: „[...] a [...] kiegyezési javaslat tartalma a következő: a delegatiót a csehek elismerik, de abba ők egyenesen választanak tizenöt követet, az államadósági valamint közösügyi kvótájukat magok akarják küldöttségi alkudozás útján az örökös tartományokkal szemben megszabni. Az örökös tartományokkal is elismerik a fontosabb (pénzügyi, katonai) ügyeket közösekül, de azokat nem birodalmi gyűlés, hanem a delegáltjainak congresszusában akarják elintézni, fenntartva a közös kormányt, melyben Csehország a tartománygyűlésnek felelős, cseh kancellár által lenne képviselve; a közös felsőház helyét egy senatus foglalná el, melynek felét örökös tagok, felét a tartomány gyűlések ajánlatára kinevezett tagok tennék, ez még a tartomány gyűlések közti alkotmányvitákban is döntene. A felirat melynek előadója — Clam-Martinitz a fentebb ismertetett alaptörvényeket indokolja és keresztülvitelüket úgy véli valósíthatónak, hogy az uralkodó azokat terjessze a koronázó tartománygyűlés elé, mely úgy jön létre, hogy a kormány által előterjesztett választási törvény [...] ideiglenes szentesítést nyerne, és ennek alapján történnének meg a választások. E koronázási tartománygyűlés elé terjesztetnének végleges elfogadás végett úgy a kiegyezési mint nemzetiségi és más előterjesztések, továbbá a koronázási akta és tartományi ügyrend." A prágai „Pokrok" 7-én szintén kivonatoltan közölte a cseh kiegyezési tervezet tartalmát és foglalkozott a magyar illetve a cseh kiegyezés kapcsolatával is: „Jelenleg az államjogi ellenzék előtt egy át nem léphető határvonal a magyar király koronázási esküje áll — mely esküt nekünk szentnek kell tartanunk, csakúgy, amint mi magunknak óhajtjuk, hog}' a cseh király jövendő esküje mások által szintén sérthetetlen tartassék. A cseh nemzet többször nyíltan kinyilatkoztatta, hogy a magyar egyezményt bolygatni nem akarja. így van a dolog most is." A bécsi lapok többsége, néhány kivételtől eltekintve (pl. a Wanderer) elutasítva, ellenségesen fogadták az előterjesztéseket, és reményüket fejezték ki, hogy a cseh kiegyezési kísérlet a birodalmi gyűlés vagy a hivatalos magyar fellépés következtében zátonyra fut. A Tages Presse „örül annak, hogy a csehek oly sokat kívántak, mert legalább a kiegyezést lehetetlenné teszik [...] és a magyarok is ellene fognak szegülni, mert sérti a cseh javaslat a kiegyezés azon pontját, hogy a Lajtán túl egységes képviselet válassza a delegátusokat."

1

0 1

0 A bécsi sajtóközleményeket A Hort 1871. október 11-i számából idézünk. 46