Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - SIMON ISTVÁN: Cseh kiegyezési kísérlet a korabeli források alapján
Simon István A Presse „reméli, hogy a javaslat meg fog semmisülni, mert ez már Ausztriának nem alkotmány kérdése, hanem létkérdése [...] és Magyarország egyikét képezendi azon szikláknak, melyeken a javaslat hajótörést szenved." A Wanderer azt fejtegette, hogy „mily abszurdum lenne a cseh javaslat következménye ha 17 tartománygyűlés és 17 kormány legyen a Lajtán túl mi lesz pl., ha az egyik tartomány a közös költségekbe kevesebbet fizet? Reménységét fejezi ki, hogy a csehek engedni fognak." E heves, indulatos érzelmeket kiváltó alaptörvény-tervezet vitára bocsátása alkalmából Rieger cseh nyelvű beszédben indokolta annak létrejöttét, illetve célját: „Mindenek előtt a béke művét akarjuk létrehozni. [...] Magyarországgal szemben is elismerjük a magyar kiegyezést. De a magyar kiegyezés királyságunk érdekeit is érinti és ennyiben megillet mindet a beleegyezési jog, de ehhez eddig nemzetünk nem adta beleegyezését, eddig ezen kiegyezés nem hordja magán a cseh királyság beleegyezésének bélyegét [...] A szabadság művét akarjuk létrehozni, az autonómia szabadságát, mert nézetünk szerint csak az autonómiában van szabadság. A civilizáció művét akarjuk létrehozni, meggyőződésünk, hogy minden szellemi és anyagi erő csak saját természetességében fejlődhetik ki legjobban. Azért a birodalom egységét akarjuk ott, hol ezt az állam célja követeli a biztonság és a védelem tekintetében. De az egyes tényezők szabadságát is akarjuk. Egy természetszerű művet akarunk létrehozni [...] oly sok néptörzsből, nemzetből és államból [...], hogy minden törzs kifejlődhessék és jogait gyakorolhassa. Végre a lojalitás művét akarjuk létrehozni. Meg vagyunk róla győződve, hogy nemzetünk mindenek fölé helyezendi ezen régi királyság becsületét és jó hírnevét és hogy minden cseh kész lesz azért életét és javát feláldozni." ó A cseh leirat sorsa Bécs, pontosabban a közös miniszterek tanácsa és Hohenwart miniszterelnök kezében volt. A cseh lapok határozottan és érthetően fejezik ki, hogy a kiegyezkedésből egyeden jottát sem fognak engedni. A Politik ezeket írta: „Hohenwart a cseh vezetőkkel a korona nevében alkudozott. Altalánosságban s részleteiben vették tanácskozás alá s határozták el a kiegyezkedést, nem különben azt szóval és írással megerősítették. A cseh felirathoz csatolt alapcikkelyek a legfelsőbb állami tényezőkkel történt egyezkedésnek eredménye. Nem hihetjük még, hogy meg fogják kísérelni a kiegyezkedés megváltoztatását, de egy előttünk bizonyos: hogy részünkről a kufárkodásnak vége." 1 1 „Bécsből érkező hírek egyhangúlag jelentik, hogy a miniszteri értekezlet tegnap megtartatott, de a válság még eldöntést nem nyert. Az ő felsége elnöklete alatt tartott értekezleten Beust előterjeszté azon módosításokat, melyeket a cseh leiraton tétetni óhajt, s melyeknek elfogadásához kötötte tárcáját két kollégájával s Andrássyval együtt. Hír szerint Hohenwart ezen módosításokat elfogadta s lehetséges, hogy ezen oldalfordulat által a kiegyezkedést teljesen meghiúsítá." 1 2 „A német St. Petersburger Zeitung a cseh javaslatra vonatkozólag ezeket írta: »A kis népnek, mely alig számlál valamivel többet 4 millió embernél, hiúsága és egoismusa még soha sem lépett fel oly szemtelen módon, mint e javaslatban, melyben új alkotmányt akar Ausztriára erőszakolni. [...] E népecskének, mely alig néhány évtizeddel ezelőtt fedeztetett fel, pártvezérei teljesen félreismerik a kort és azt, hogy mi nem vagyunk a középkorban, midőn egy ily néptöredék isolált életet folytathatott. [...] A föderalizmust nem lehet csak félig keresztül vinni; ez fajháborúra vezet, melynek vége és kimenetele beláthatadan.«,, 1 3 1 1 A Hon 1871. október 20-i 1 2 yl Hon október 21. 1 3 A Hon, október 24. 47
