Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - HÍREK - ERŐS KRISZTINA: Fára József főlevéltárnok emlékezete Tudományos emlékülés a Zala Megyei Levéltárban
H írek dolgozata témájának a balatonfüredi színház történetét. Fára balatonfüredi színház megalapítása és működésének első évtizedei" címmel készítette el 48 oldalas értekezését. Bírálói, Holub József és Tolnai Vilmos cum laude minősítéssel fogadták el munkáját. Fő érdemként kiemelték, hogy levéltári kutatásokra támaszkodott, ugyanakkor bírálták, hogy a zalai anyagokon kívül is kellett volna forrásokat használnia, másrészről a színház működésével nem foglalkozott mélyebbre hatóan. Fára későbbi kutatásai során Balatonfüred csak Kisfaludy Sándor kapcsán került elő: Kisfaludy korai versei 1 5 és két szobrának története. 1 6 A történész valószínűsíti, hogy a levéltárnoknak nem volt személyes viszonya Balatonfüredhez, Zala megye története és Kisfaludy érdekelte igazán. Lehetséges az is, hogy a Dunántúl első kőszínháza alapításának évfordulója kapcsán választotta ezt a témát. Erdemei a témában azonban vitathatadanok, hiszen Hudi József 2008-as kiadványának 1 7 megjelenése előtt Fára munkája volt a legteljesebb publikáció e témakörben. Berényiné Kovács Gyöngyi (levéltáros, Pest Megyei Levéltár) Fára József, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főlevéltárnoka (1938-1950) című előadásában a levéltárnok fővárosi éveit mutatta be. Nem sikerült kideríteni, hogy mi lehetett az oka, hogy 1938-ban a főlevéltáros elpályázott Zala megyéből, és Budapesten kezdett el dolgozni. Az ottani munkája mellett azonban 1939 júniusáig ideiglenesen továbbra is ellátta a zalai főlevéltárnoki feladatokat, csak ekkor sikerült a megüresedett állást betölteni. A szigorú feltételekkel kiírt pályázat elnyerése után Fára tételesen átvette az összes levéltári iratot, amire eddig még nem volt példa. Rendezeden levéltárba került, ahol kezdetben egyedül kellett ellátnia közigazgatási és levéltári feladatokat. Az 1939-es Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete kongresszusán, Pest megye alispánjának támogatásával, Fára József - szakterületének megfelelően - a levéltári iratvédelemről tartott előadást, amelyben azzal is foglalkozott, hogy mi alapján lehet az anyagokat selejtezni. Harcba szállt a levéltárosok fizetésének növeléséért és a tudományos pódék bevezetéséért. Pest megyei levéltárnoki szolgálata alatt modernizálni próbálta a raktárakat: pincék szigetelésére, szellőzőrácsok építésére, újabb raktárázási lehetőségekre, állványok megvételére hívta fel a figyelmet. 1942-ben fegyelmi eljárást indítottak ellene, mivel felmerült a gyanú, hogy Pest megyében a zsidók részére keresztény származást igazoló bizonyítványokat állított ki. A tények csupán annyit bizonyítottak, hogy leszármazási táblázatokat készített az ügyekhez az anyakönyvi másodpéldányok alapján, ezek miatt lehetett a főlevéltárnokot felelősségre vonni. Munkáját nehezítették a háborús körülmények, külön érdeme, hogy a levéltár nagyobb iratanyag veszteség nélkül átvészelte ezt az időszakot. 1945 januárjában elsőként ment be gyalog Zuglóból takarítani és felmérni a károkat. Nevéhez fűződik a levéltár dísztermének kialakítása, a közgyűlési jegyzőkönyvek beköttetése, iratok bedobozolása is. 1945 után fő feladata az anyakönyvek pódása, ügyfélszolgálati munkák ellátása volt. Önálló tudományos munkára nem nagyon volt lehetősége, központi feladatként az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc centenáriumára való felkészülést kapta: megyei jegyzőkönyvek, iratanyagok tudományos feldolgozása, előadások tartása. A munkát mind jobban nehezítette az állandó papírhiány, amit selejtezéssel próbáltak pótolni. Levéltárosi munkájában a kutatók teljes körű kiszolgálására helyezte a fő hangsúlyt, itt készített forráskiadványai máig értékes segítséget nyújtanak a kutatók számára. Végezetül az utolsó előadó, dr. Lakos János (levéltári vezető szakfelügyelő, c. főigazgató, Magyar Országos Levéltár) Fára József tevékenysége a Levéltárak Országos Központjában (1950—1953) és utolsó éveim 1 számolt be. A levéltárnok 1950 novemberében a Levéltárak Országos Központjába (LOK) került, ahol 1953 augusztusáig dolgozott. Fára József az újonnan létrehozott intézményben osztályvezető-helyettes lett. Felmerülhet a kérdés, hogy miért az idős, ekkor már 66 éves, Fára Józsefet szemelték ki erre a pozícióra? Mellette szólt a széleskörű, hosszú évekre visszanyúló levéltári munka, volt tapasztalata a volt törvényhatósági levéltárakban, ráadásul részt vett a korábbi levéltári jogszabályok előkészítésében is. Bár nem volt párttag, így elsősorban szakmai szempontból felelt meg a munkára. „Józsi bácsi" a LOK-ban ténylegesen ügyintéző volt, előkészítette, véleményezte az intézkedés-tervezeteket, de kiadmányozási jogot nem gyakorolt. Ezek mellett közel két éven át tagja volt 1 5 FÁRA JÓZSEF: Kisfaludy Sándor ifjúkori költeményei. Győregyházmegyei Alapítványi Nyomda, Győr, 1931. 1 6 FÁRA JÓZSEF: Kisfaludy Sándor balatonfüredi két szobra. Zrínyi Nyomda, Zalaegerszeg, [1938.] 1 7 HUDI JÓZSEF: A balatonfüredi s^inbá^ak és s%ínés%et története (1931—1861). Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai 42. Balatonfüred, 2008. 66
