Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - KOVÁCS TAMÁS: Baráti ellenséges vagy ellenséges baráti? Adalékok a „fehérek” és ellenforradalmi Magyar Királyság viszonyához

Kovács Tamás gyarországon élt fehér emigránsok számát. Szociálisan meglehetősen összetett közösségről beszélhetünk: számos arisztokrata és katonatiszt mellett nem elhanyagolható a kozákok, egykori hadifoglyok, diplomaták, vagy további civilek aránya sem. Horthy és rendszere természetesen szimpatizált az erősen antikommunista érzelmű, monarchista emigránsokkal, akik száma azért nem volt olyan nagy, hogy bármilyen társadalmi-politikai egyensúlyt veszélyeztetni tudott volna. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az orosz emigránsok nem egy időben, egy tömbben érkeztek Magyarországra. Tán ennél is fontosabb, hogy nem rendelkezetek egyforma kapcsolatrendszerrel, anyagi háttérrel, illetve érvényesülési lehetőségekkel. Mindenki úgy volt kénytelen boldogulni, ahogyan tudott, így például sokan francia és német nyelvtanárként keresték kenyerüket. Emellett politikailag sem beszélhetünk egységes közösségről: az orosz emigrációra is oly jellemző megosztottság természetesen lecsapódott a Magyarországon letelepültek között is. Emellett a kezdeti szimpátia és bizalom lassacskán megcsappant. A magyar belügyminisztérium — illetve a rendőrség — kezdetektől fogva jónak látta, ha szemmel tartja a magyarországi orosz nyelvű kolóniát. Bár Horthy erősen antikommunista - szovjetellenes meggyőződésű volt, a magyar politikai elit jelentékeny részével együtt, de gazdasági érdekek miatt végül rákényszerült arra, hogy elismerje a Szovjetuniót, és felvegye a diplomácia kapcsolatokat vele (1934. február). A helyzetet a II. világháború kitörése, a Szovjetunió Finnország elleni háborúja, majd 1941 júniusában a Szovjetunió megtámadása tovább bonyolította, s növelte az emigránsok belső megosztottságát. A szovjet-finn háború kapcsán egyesek kiáltványt adtak ki az orosz emigránsok körében, s Párizs központtal tervezték egy nemzetközi orosz antibolsevista hadsereg felállítását angol és francia segítséggel. Ugyanakkor a németbarát emigránsok - mint ahogy egy rendőrségi jelentés is mutatja -, más álláspontot képviseltek: „Azok az emigránsok pl. akik a berlini (Larionov veretése alatt áll) oroszfrontharcos szövetség

3 tagjai, ma már nem hajlandóak a németekkel szövetséges Oroszország ellen fegyvert fogni. Arra hivatkoznak, hogy ők ugyan ellenfelei a bolsevizmusnak, de hazájuk ellen nem hajlandóak harcolni, sem testvérvért ontani'." A jelentés azonban ennél is messzebbre megy a beszerzett információi alapján: ÍMrionov-féle szövetség itteni megbízottjai természetesen állandóan tájékoztatják Berlint az eseményekről, tehát ezen a réven Moszkvában is értesülhetnek arról, hogy Magfarországon milyen akáóra készülnek az oroszok. Ilyen körülmények között az orosz kolónia tevékenysége itt fokozottfigyelmet érdemel, mert esetleg ez diplomáciai beavatkozást provokálhat a szpijet kormány részéről."

4 A fenti idézetekből is két dolog világosan látszik. Az egyikre már utaltunk: az orosz emigráns szervezetek megosztottsága és tehetetlensége. A másik, pedig a magyar rendőrség ,jól informáltságd\ ami nem meglepő. A korabeli rendőrség gyakorlatilag minden társadalmi szervezetben rendelkezett „b" (bizalmi) egyénnel, vagy inkább egyénekkel, akik rendszeresen jelentettek az adott organizációról, annak belső életéről, az ott folyó vitákról, szervezeti változásokról.

5 Az alábbiakban négy szó szerint közölt dokumentumon keresztül megpróbálunk bepillantást adni erről a furcsa viszonyról, amely a Magyarországra emigrált orosz anyanyelvű kozákok és a magyar rendőrség, illetve belügyi vezetés között volt. Az időrendben közölt levelek, illetve jelentés előtt érdemes pár mondat erejéig megnézni az iratok hátterét és sorsát! 3 Problémás a szervezet pontos azonosítása. Ugyanis számos orosz emigráns katonai szervezet létezett — csak a kozákoknak volt három amelyek közül a legjelentősebb a mai napig működő PVCCKHH Oöme-BoHHCKHH C0103 (Orosz Minden Katonák Szövetsége), amelyben Larionov meglehetősen másodlagos szerepet játszott. A pontatlan írásmódnak számos oka lehet: az informátor mondta pontatlanul, de az is lehetséges, hogy a magyar állambiztonsági szervek irányítói egyszerűen nem a nevet, hanem a hangulatváltozásról szóló információt tartották fontosnak az emigráns szervezetek dzsungelében. (NAZAROV, 1994., illetvewww.rovs.narod.ru) 4ÁBTL4.1. A-710. 11. 5 KovAcs, 2011. 60-65. 6