Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MÉRLEG - MÁRFI ATTILA: „Caflisch” A legendás cukrászda története (KATONA CSABA)

Mérleg MÁRFI ATTILA CAFLISCH A LEGENDÁS CUKRÁSZDA TÖRTÉNETE (PÉCSI KRÓNIKA) Pécs, Házmester '98 Kft., 2010. 238 p. A Hotel Laterum nagytermében került sor arra a könyvbemutatóra 2010. december 15-én Pécsett, amelynek során Mátfi Attila, a Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosa kismonográftájával ismerkedhetett meg a nagyközönség. A kötet az országos hírű pécsi Caflisch cukrászda rövid történetét foglalja magába, megtoldva számos, a cukrászdából származó recepttel. Igazi művelődéstörténeti kuriózum tehát e kis könyv, akárcsak tárgya, Pécs legrégebbi cukrászdája, amely a bemutató évében nyitotta meg ismét kapuit (2009. évi bezárását, és ezt követő újabb felújítását követően) a látogatók előtt. Ez az örvendetes esemény is oka volt tehát a kötet megjelenésének, no meg természetesen az is, hogy a szerző nem először — s vélhetően nem is utoljára — foglalkozott pécsi intézmények és családok történetével (jelen esetben e kettőt együtt művelhette). Talán nem érdektelen idézni őt magát erről: „Minden egyes személy és család története szervesen illeszkedik abba az egészbe, amit történelemnek nevezünk. Formálói városunk történetének, hozzáadva olyan értékrendszereket, a magánszféra, az egyéni látásmód, az adott korszak korszellemén keresztül, amelyek példaértékűvé teszik ezeket az életpályákat. Nem vitás, hogy a Caflischok is ehhez a körhöz tartoznak, a polgárkori fejlődés legtermékenyebb időszakában megjelenve városunkban. Ami megragadott ebben a rendkívüli pályaképben, hogy a gyakori egyéni tragédiákon felülemelkedve, a személyes áldozatvállalást sem nélkülözve tudtak hosszú évtizedekig Pécs legkedveltebb, országos hírű üzleteként fennmaradni." Tágabb horizontra tekintve: napjainkban a történetírásban mindinkább teret nyernek a hagyományos politika- és eseménytörténettől eltérő kutatási irányzatok, de jellemzőnek mégsem nevezhető, hogy egy levéltáros szakember ilyen irányultságú írást tegyen le az asztalra. Hogy a kutatás nem volt öncélú, azt a fent leírtak mellett a kötet tartalma igazolja, mert valóban, a Caflisch család és cukrászda múltja a helytörténeten túlmutatóan gazdag tárháza a mentalitás-, életmód- és a művelődéstörténetnek is. A vállaltan lokálpatrióta szerző, — aki több évtizede dolgozik Pécs és Baranya számos múltjának számos izgalmas kérdésével (emlékművek, színházak, sörgyárak, cigányság) - könyvének megjelenését ez az örvendetes tényező is indokolta. Ami a „főszereplőt" illeti: a Caflisch cukrászda históriája egészen a nagy francia forradalom évéig, 1789-ig vezethető vissza. A mai Király utca 32. szám alatt ekkor nyitotta meg kapuit az a cukrászda, amely igazán híressé azonban még nem ekkor, hanem később lett, a svájci Graubünden kantonból, közelebbről Hohentrinsről származó Cristoph Caflisch, azaz magyarul: Caflisch Kristóf idején, a kiegyezés éveiben, a polgári állam virágkorában. Maga az épület, amelynek földszintje adott és ad helyet ma is a cukrászdának, még ennél is régebbi. A törökök kiűzése utáni első, 1695. évi pécsi összeírásban már szerepelt, és vélhetően középkori alapokon áll. A cukrászmester neve, aki itt megnyitotta cukrászüzemét 1789-ben, S^iebereau Ágoston volt, ő tekinthető tehát az alapítónak. Caflischra visszatérve: Svájcnak az a vidéke, ahonnan származott, híres volt jól képzett cukrászmestereiről, akik közül számosan kerültek aztán tovább szülőföldjükről szerte Európá77