Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MÉRLEG - TÓTH ÁRPÁD: Polgári stratégiák (SZŰCS DIÁNA)

Mérleg Ságoknak valamelyik fél halála vetett véget. Megtudhatjuk, hog)' a házasságok hány százaléka ért véget a házasság első évében, az első és a tízedik év, valamint a tizedik és a huszadik év között, természetesen a szemléltetés sem marad el. Mndezt az újraházasodások tanulmányozása követi, ami történeti közösségek rekonstrukciójával foglalkozó kutatásoknál elkerülheteden, hiszen ez által a közösség normarendszerére is szélesebb rálátást kaphatunk. A foglalkozások közötti kapcsolatok jelentőségét is megismerhetjük, például a városban egyedülálló foglalkozást végző kézműves újraházasodása a megözvegyülés időpontjához mérve az ádagosnál sokkal később következik be, mely azt mutathatja számunkra, hogy kapcsolatrendszerének hiányosságai miatt talált magának később feleséget. A házas termékenység és a csecsemő és gyermekkori halandóság vizsgálatával zárja a népesedés szerkezetével foglalkozó alfejezetet. A következő, és egyben utolsó alfejezet a bevándorlással foglalkozik. Egy város demográfiai viszonyait legnagyobb mértékben a vándorlási egyenleg befolyásolta, így az ilyen megközelítésű vizsgálat is fontos. Ennél a leírásnál különösen értékesnek tartom a szemléltető táblázatot, ahol a vőlegények, polgárjoggal rendelkezők, és a város külső tanácsába tartozók számát láthatjuk, szétbontva pozsonyi születésűekre, és bevándorlókra. így nem csak a bevándorlás mértékéről kaphatunk egy képet, de azt is láthatjuk, hogy mennyire volt befogadó a város a bevándorlókkal szemben. A második fejezet A városi társadalom tagolódása címet viseli. Itt a kiemelkedően differenciált foglalkozásszerkezetű város társadalmának hierarchiáját próbálja megismerni a szerző, különböző rangok értékét, és a felemelkedési lehetőségeket. Először a foglalkozásszerkezet és a megélhetés összefüggéseit ismerhetjük meg, ez az első alfejezet. A forrásokkal kapcsolatos, akadályként fellépő problémákat ismerteti a szerző, majd különböző esetekről olvashatunk, ahol az illető foglalkozást váltott. Például amikor a betelepedés a városba nem volt zökkenőmentes, az illetőnek le kellett mondania eredeti foglalkozásáról, és jóval kisebb presztízsű munkákat kellett elvállalnia. Természetesen a másik oldalról is megismerhetjük ezt a jelenséget, amikor az illető magas karriert fut be. A következő alfejezet címe A rendiség a városban. Ennek a vizsgálatnak a célja az, hogy kiderüljön, vajon milyen mértékben törekedtek a városlakók a polgári és a nemesi cím megszerzésére. Ehhez először a polgárok és a nemesek arányát tekinti át a szerző. A polgárként nemesi címhez jutók esetében Tóth Árpád felteszi a kérdést, a hog)' melyek lehetnek ilyen tekintetben a legsikeresebb szakmák? A választ ismét egyéni példákon keresztül is igazolja, ahogy az elszegényedett nemesek szakmaválasztásának kérdését is. A szerző a polgárfelvételi jegyzékeket kvalitatív megközelítésből vizsgálja, az elutasított eseteket veti össze, majd a sikeres, polgárjogot elnyerő egyéneket is tanulmányozza, így kiderülhet, hogy milyen tényezők befolyásolhatták a döntési folyamatot. Házasságok tanulmányozásával az a kérdés is felvetődik, hogy volt-e igény arra, hogy a vőlegény polgárjoggal rendelkezzen? Egy táblázat segítségével könnyebben átláthatóvá válik a válasz. A következő vizsgálat — a pozsonyi evangélikus anyakönyvek alapján — a megszólításokon keresztül elemzi a társadalmi hierarchiát, annak változásait,. A harmadik, a hatalmi szerkezet sajátosságaival foglalkozó alfejezet bizonyos presztízzsel rendelkező pozíciókba való bejutás lehetőségeivel foglalkozik. Mely tisztségeknek volt a feltétele a városi polgári pozíció, és ez a feltétel hogyan változott az idők folyamán? A szerző megvizsgálja a városi kamarás, a számvevői, adószedői tisztségeket, az árvahivatali árvagyámi pozíciót, a városi tanács tagjainak társadalmi helyzetét. Ezeknek a pozícióknak a betöltői között nem csak a választott polgári rangot, hanem az iskolai végzettséget is külön górcső alá veszi. Ezek után a városi egyesületek tagjai jönnek sorra, a Pozsonyi Casino, a Pozsonyi Egyházzenei Egyesület, a Nőegyletet, az Árvagondozó Intézet. A következő fejezet a Társadalmi stratégiák címet viseli. Ez a fejezet az előzőekben leírtak mögött rejlő tudatos döntéseket próbálja feltárni. Az első alfejezetben az oktatást, mint mobilizációs csatornát veszi górcső alá Tóth Árpád. Pár diákon keresztül rámutat azokra a tényezők75