Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához
\/as Gál tanúsága cselekményének, hiszen az az ő tudata szerint az ellenforradalom része volt, azé az ellenforradalomé, amely a kapitalisták kezére akarta játszani a munkások hatalmát. Deák alacsony iskolai végzettséggel lett funkcionárius a Mávagban, majd rendőr a VIII. kerületi kapitányságon: neki személyes hatalmat is juttatott a néphatalom. A kihallgatóttak közül ő volt az egyetlen, aki félelem nélkül mehetett a Gyorskocsi utcába. Mert bizonyosan félelemmel ment oda Gubikné és Toronyiné is, és nem csak azért, mert mindenki félt, akit oda beidéztek. Az asszonyok ártatlannak tudták Vas Gált, pedig pusztán őrizetbe vétele bűnösnek mutatta. A sztálinista értékrend szerint helytelenül viselkedtek: megkérdőjelezték a politikai rendőrség intézkedésének helyességét. Tették ezt egy bűnös védelmében, hiszen akkor az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme volt kötelező mindaddig, amíg esedeg ki nem derült valakiről, hogy ártatlan. (Vas Gálról nem derült ki, a rendszer bűnösként, ellenségként tartotta nyilván 1973-ig.) Azok közül, akiknek az ügyben keletkezett jegyzőkönyve fennmaradt, Hoffmann Leopold tekinthető a leginkább érdektelennek. O is csak ideiglenesen és feltételesen, hiszen - ugyan csak nézőként, miként Vas Gál - büntetendő cselekmények részese volt. De csak addig és azért volt ártadan szemlélődőnek tekinthető, amíg Deák Bélával nézelődött. Azzal, akinek vallomását meghazudtolta. Ártatlanságát tehát az igazolta, akit kellemeden helyzetbe hozott. 1960-ban a VII. kerületi rendőrség, amely a Kertész utcában történtek révén Vas Gál ügyébe is involválva volt, Hoffmannt belekeverte egy köztörvényes vádak és izgatás címén indított eljárásba. A Legfelsőbb Bíróság 1962-ben felmentette, ám addigra fél évet már kitöltött a rá nem jogerősen kiszabott börtönbüntetésből. 6 2 Eszerint az érdektelennek látszó tanú is érdekelt volt, ha tisztában volt a rendőrség lehetőségeivel a korai Kádár-rendszerben. Ha pedig a megtorlás eljárásaiban tanúskodni kényszerülők (vagy nagyobb részük) nem volt érdektelen, akkor ez azt jelenti, hogy kihallgatásukkor ők sem pusztán emlékeik felidézésére, hanem azok olyan beállítására és átformálására törekedtek, amilyet érdekükben állónak láttak. Vallomásaik tehát nem kizárólag megfigyelő- és emlékezőképességük korlátai (és a kihallgatok társszerzősége) miatt nem tekinthetők az ötvenhatban történtek pontos rekonstrukciójának. Ezek a szükségképpen pontadan emlékidézések keltek önállótlan életre a vizsgálat során: Vas Gál története a motoros hírvivőről átírta Deák Béla korábbi vallomását, amelynek új, módosított változata új összefüggésbe helyezte és megerősítette a Vas által vallottakat, új jelentést adva nekik. Hoffmann vallomása átírta és átstrukturálta Deák következő vallomását, amely - ha folytatódott volna az eljárás — befolyásolta volna Hoffmann következő megnyilatkozását. Da capo al fine. Azt, hogy mi került a jegyzőkönyvbe, meghatározta a kihallgatás ideje. A vizsgálók számtalanszor hazugságnak nevezték és visszautasították a vallomásokat (azokról sokszor jegyzőkönyv sem készült), ha ellentétben állt azzal, amit ők tudtak vagy tudni véltek. Az igazság mércéje saját ismeretük volt. 1957 februárjában még vajmi keveset tudtak arról, mi történt 1956ban, így ellenvetés nélkül jegyzőkönyvbe vették Vas Gál vallomását Nagy Imre október 23-ai rádióbeszédéről és a pártház október 24-ei ostromáról. Tóth Ilona első kihallgatója október 22-re datálta a 23-i eseményeket. 6 3 Az idő múlásával azonban nemcsak a helytállónak tekinthető tudásuk nőtt, nemcsak a valóban megtörtént dolgokról rendelkeztek több és pontosabb információval, hanem a megtorlás idején összeállított, és a továbbiakban ténynek tekintett, bár soha meg nem történt eseményekről is. A Vas Gál elleni eljárás — sikeres befejezés esetén — elégséges bizonyíték lett volna a Kertész utcában, valamint az Athenaeum nyomdánál és az EMKE-nél elkövetett „ellenforradalmi gaztettekre", és vélhetően további pereket generált volna. 6 2 ÁBTL 3.1.9. V-147425 Ledvényi László és társai vizsgálati iratai.; ÁBTL 0-11519/l-2.a. „Akácosok" fedőnevű csoportdosszié.; BFL XXV.4.a. B. 6283/1960. Ledvényi László és társainak pere. Különösen: Hoffmann Leopold tárgy, jkv., 1962. június 15. 6 3 ÁBTL 3.1.9. V-l42621/1. Tóth Ilona és társainak vizsgálati iratai. Tóth Ilona jkv., 1956. november 21. 25