Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

S^akolcs^ai Attila Egy-egy büntetőeljárás megismeréséhez szükség van a vele kapcsolatos (vagy pusztán kapcsolatba hozható) korábbi perek (és természetesen a sajtóban és másutt megjelent szövegek) ismeretére: elsősorban azért, hogy tudni lehessen, mit tudott a megtorló apparátus 1956-ról, valamint a konkrét ügyről és azzal kapcsolatos más eseményekről, másfelől pedig azért, mert szerencsés esetben információhoz lehet jutni belőlük a vádlottakról vagy a tanúkról, és korábban jegyzőkönyvezett vallomásaik is összevethetők a később rögzítettekkel. Ha ez — például a budapesti események kutatásakor - lehetetlennek tűnik, akkor is törekedni kell rá. Es miként egyegy pert nem elégséges a vallomások keletkezésének időrendjében, lineárisan vizsgálni, így van ez a perek összességével is. Egy későbbi per választ adhat valamely korábbi eljárásban felmerült, de pusztán annak iratai alapján nem megválaszolható kérdés(ek)re. Miután Hoffmann Leopold nem igazolta Deák Béla vallomását az állítólagos Kertész utcai gyilkosságról, Deák egy másik tanút nevezett meg: Hoffmann fiát, akiről a Vas elleni eljárásból semmi nem derül ki. A Hoffmann ellen 1960-ban indított ügy irataiból azonban megtudható, hogy fia 1956-ban elhagyta az országot, 1960-ban Svédországban lakott. Ez nemcsak arra ad magyarázatot, hogy miért nem hallgatták ki, hanem azt is jelzi, hogy a velük egy házban lakó, őket viszonylag jól ismerő Deák olyan tanúra hivatkozott (hamis) vallomásának igazolása érdekében, akiről tudta, hogy nem lehet kihallgatni. Úgy támasztotta alá állítását, hogy az eüenőrizheteden (egyben cáfolhatatlan) volt, és mivel a rendőrként vallomást tevők szavahihetőségét általában nem vonták kétségbe, ez a közvetett bizonyíték nagy súllyal esett volna latba Vas Gál bűncselekményének bizonyítékaként. Minden bűnüldöző szerv feladata az, hog)' a tudomására jutott bűncselekmény tettesét felderítse, bíróság elé állítását biztosítsa. Látszólag nem volt ez másképp a megtorlás eljárásaiban sem, az ávó úgy működött, mintha bűnüldöző szerv lett volna. Az ügyeket újranyomozva azonban kiderül, hogy esetenként el nem követett bűncselekmények tettesei ellen folytattak „eredményes" nyomozást (Vas Gál, Jankó Piroska), máskor pedig bűnösnek tudott személyekhez kreáltak bűncselekményt (Brus^nyai Arpád^

4, Pálinkás AntaP). Vas Gál ügyének tanúsága szerint a Fehér könyv szerkesztői kreáltak egy súlyos bűntényt, ehhez a VIII. kerületi kapitányság kerített eg)' elkövetőt, a Politikai Nyomozó Főosztály pedig lefolytatta a nyomozást. A váradanul és elvarradanul, befejezetlenül lezárt ügy alig mutat valamit ötvenhatból, ellenben bepillantást nyújt az ávó boszorkánykonyhájába. (2009) Rövidítések és Irodalomjegyzék 1. Kiadatlan források ÁBTL Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltára 3.1.9. V-141410. Vizsgálati dossziék 3.1.9. V-147425 Ledvényi László és társai vizsgálati iratai 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona és társainak vizsgálati iratai O-11519/l—2.a. „Akácosok" fedőnevű csoportdosszié A volt Zárt irattár levéltári anyaga. A II/8. osztály iratai BFL Budapest Főváros Levéltára XXV.4.a A Budapesti Fővárosi Bíróság büntető iratai 1956-os Intézet. Az 1956-os megtorlás adatbázisa (K) 6

4 KAHLER, 2001. 6

5 TYEKVICSKA, 1994. 26