Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

S^akolcs^ai Attila Hoffmann Leopold sem. Erről Veréb hadnagytól, vagy Vas Gál jegyzőkönyvéből értesülhetett, amelyet megmutathattak neki. Az epizódot beillesztette a vallomásába a busz megállítása és a Pobeda leállítása közé, ahogy ez Vas jegyzőkönyvében szerepelt. Erre két ok miatt lehetett szükség. Egyfelől egy elemmel bővült azon részletek sora, amelyekről tanú és gyanúsított egybehangzó vallomást tett, ez növelte a vallomások hitelességét. Másfelől súlyosabbnak mutatta Vas cselekményét, hiszen így nem egy alkalmilag összeverődött kompániát irányított a Wesselényi utcában, hanem valamely ellenforradalmi központ alárendeltségében, annak parancsa szerint tevékenykedett. A történet amúgy nyilvánvalóan koholt, csak a szervezett és központi irányítású ellenforradalomról költött mesével együtt hihető. Veréb hadnagy reálisabbra kozmetikázta Deák történetének egy másik elemét. Deák a Víg utcában még azt vallotta, hogy a gépkocsi megállítását követően látta Vas Gált „egy egyenruhás rendőrnek a lincselésénél". A jegyzőkönyvből is kiderült, hogy lincselés nem történt, mindössze a rendőr sapkáját gyújtották meg, állítólag. A történetből a vizsgálati osztályon felvett jegyzőkönyvben már csak a gyilkos szándék maradt meg: „honvédségi gépkocsi mentette meg a lincseléstől". Fajsúlyosabb bizonyítást nyert az, hog}' Vas volt a gyilkosa az állítólag a Kertész utcában megölt egyenruhás személynek. A Víg utcai jegyzőkönyv még csak azzal és közvetve igazolta Vas bűnösségét, hogy Deák hallotta dicsekedni, és őt látta a csoport vezetőjének, a Veréb hadnaggyal koprodukcióban készült irat szerint viszont már fegyvert is látott nála, sőt, egyedül nála látott fegyvert. Az, hogy Vas megelégedéssel nyugtázta az állítólagos ávós százados kivégzését, legfeljebb izgatásnak lett volna minősíthető. De azon, hogy fegyverrel látták az áldozat teteme mellett, 1957-ben már megállt a legsúlyosabb büntetést maga után vonó gyilkosság vádja. Deák Béla tehát kétszer is súlyosan terhelő hamis vallomást tett Vas Gál ellen. Mivel nem ismerte, ennek hátterében nem állhat személyes rosszindulat. De ismerte, vagy ismerni vélte az ellenforradalmat. Kommunistának, az ellenforradalom ellenségének tudta magát, azért állt rendőrnek 1957 elején, mert gyűlölte a népi hatalom ellenségeit, az ellenforradalmárokat. Rendőrként abban akart segíteni, hogy mindenki megbűnhődjön, aki kezet emelt a néphatalomra. Újdonsült rendőrként pedig rátermettségét és hasznosságát, kommunista éberségét akarta bizonyítani. A Víg utcai kapitányságon nyilván indulatba jöttek az ellenforradalom rémtetteit taglaló brosúrát lapozgatva, a kötetnek ez volt az egyik célja: indulatot kelteni. És akkor Deáknak eszébe jutott, hog}' látta a holttestet, és látott ott valakit, akit az elmúlt napokban ismét látott. És a lavina elindult. Pedig alappal feltételezhető, hogy vádja és tanúvallomása légből kapott. Amennyiben ugyanis január 28-án, amikor már vélhetően szándékában állt rendőrnek jelentkezni, a Keletiben valóban azt a személyt látta volna, akit már akkor az állítólagos Kertész utcai gyilkosság elkövetőjének tartott, úgy kötelessége lett volna azt azonnal a hatóság tudomására hozni, jelenteni a Keletiben lévő rendőrőrsnek. Deák azonban négy napig nem hozta kapcsolatba Vast a gyilkossággal, nem tett feljelentést vagy bejelentést, csak azt követően, hogy szolgálatba lépett a VIII. kerületi kapitányságon. Nem Vas Gál január 28-ai megpillantása idézte emlékezetébe az állítólagos gyilkosságot, hanem az arról közölt kép: ahhoz társította a Keletiben felismerni vélt fiút. Nem a vélelmezett bűnössel való találkozás emlékeztette a bűncselekményre, hanem a bűncselekményről olvasva emlékezett valakire, aki tanúként vagy tettesként összefüggésbe hozható volt a cselekménnyel. Következésképpen a Vas Gállal azonosított fiúra feltehetően nem, mint gyilkosra emlékezett, hanem mint olyasvalakire, akit látott a holttestet körülálló csoportosulásban. Ennek nem mond ellent, hogy már az első dokumentumokban gyilkosnak mondta. Ezek a szövegek ugyanis február 4-én keletkeztek, feltehetően az után, hogy Vast kihallgatták, és ő vallott. A VIII. kerületi kapitányság jelentése szerint ugyan Deák már február l-jén gyilkosnak mondta, ebből azonban nem állapítható meg, hogy pontosan mit mondott. Valószínűbb, hogy csak arról beszélt, hogy látta Vast a holttestet körülálló tömegben, hiszen ellenkező esetben nem vártak volna február 4-ig, időt adva a gyilkosnak, hogy elrejtőzzön vag}

T elmeneküljön, hanem azonnal lépéseket kellett volna tenni kézre kerítése érdekében. 16