Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához
Vas Gál t a ti ú s ága Akár látta Vas Gál októberben a Kertész utcai holttestet, akár nem, Deák Bélától már első, pályaudvari kihallgatásán hallott róla. Akár azért, mert betegsége miatt közönyös volt, vagy csak nem értette sem a helyzetét, sem a vádat, akár azért, mert kényszerítették rá, megtette a tőle várt vallomást, vagy - ami valószínűbb - pusztán csak rábólintott a vádra. A vele szemben alkalmazott erőszak nyomát Deák Béla vizsgálati osztályon felvett jegyzőkönyve őrizte meg: „a fejét a falba vágtam, nehogy meggondolja magát". 4 9 A dokumentum szerint Deák azt vallotta, hogy október 26-án az ellenforradalmi csoportosulás jelenlétében verte a fegyveres ellenforradalmár, Vas fejét a falba (amikor ő maga fegyvertelen volt), majd — elborzadva a látottakon — hazament, ez azonban nyilvánvaló képtelenség. Hiba csúszott a jegyzőkönyvbe. Deák nyilván beszélt Veréb hadnagynak arról, hogy a Keletiben (vag)' a Víg utcában) falba verte a gyanúsított fejét, és ez bekerült a jegyzőkönyvbe, oda, ahol a legcélszerűbbnek tűnt: amikor Deák vallomása szerint először találkozott Vassal. Árulkodó az idézet második fele: „nehogy meggondolja magát". Ennek semmi értelme, ha Deák 1956-ban verte volna falba Vas fejét, hiszen kettejük története akkor — ahogy azt Deák előadta - véget érni látszott. A kijelentésnek akkor van értelme, ha az erőszak 1957-ben történt. Ebben az esetben arra utal, hogy Vas vallomásával hiba volt, nem azt vallotta, amit vártak tőle. Rá kellett venni a helyes vallomásra, és Deák próbálta elejét venni annak, hogy meggondolja magát, és később ismét mást valljon. Ennek pedig egy olyan primitív ember számára, amilyennek ő a megnyilatkozásai alapján látszik, kézenfekvő módja a fizikai erőszak. Deákot már a kapitányságon indulatba hozták a Fehér könyvben olvasottak, indulatát nyilván csak fokozta Vas nem normális viselkedése, aki szerinte megjátszotta a hülyét, gúnyt űzve belőle, a népi demokrácia rendőréből. A vizsgálati osztályon felvett első jegyzőkönyv szerint Vas Gál ugyanúgy nem beszélt a Wesselényi utca környékén állítólag elkövetett gyilkosságokról, mint a Víg utcában, csak miután visszautasították a vallomását. Ekkor az ugyanaznap kelt második jegyzőkönyvben elismerte, hogy szándékosan hazudott, a felelősségre vonástól félve akarta eltitkolni részvételét ártatlan emberek meggyilkolásában. (Ilyen komplex magatartásra a gyengeelméjű fiú nyilvánvalóan képtelen volt.) Az áldozatok száma is felszaporodott a Víg utcai kihallgatáshoz képest (háromról ötre), ám Vas most sem a kivégzések résztvevőjének, hanem pusztán szemlélőjének vallotta magát. A Keleti pályaudvaron még állítólag azt vallotta, hog}' valahol a Kertész utca környékén részt vett két ávósnak tartott férfi agyonverésében, bár a fennmaradt szöveg nem tartalmazza egyértelműen, hogy cselekvő részese lett volna a gyilkosságnak („ebeket kivégezték [...] ebeket is jól elintéztük' 5 0). A Víg utcában azt, hog}' a Kertész utca környékén látott egy agyonvert ávóst, majd látta, amint az EMKE előtt két rendőrt agyonvert a tömeg. A vizsgálati osztályon készült második jegyzőkönyv szerint először azt látta, ahogy az Athenaeum nyomda előtt a tömeg agyonvert két egyenruhás rendőrt, majd az EMKE előtt egy civil ruhás személyt, végül a Kertész utca környékén két ugyancsak civil ruhást. Vallomásaiban tehát csak az az állandó elem, hogy gyilkosságok történtek egy viszonylag szűk területen, de változik az áldozatok száma és ruházata, valamint a gyilkosságok sorrendje. (Állandónak tekinthetjük azt is, hog}' csupán szemlélője volt a gyilkosságoknak.) Miközben Muzseráknak csak azt sikerült dokumentálnia, hogy Vas látta öt belügyes (vagy annak tartott) személy megölését, Vas Gált az ávó mégis hat államvédelmi beosztott gyilkosaként tartotta nyilván. 5 1 Ezek a gyilkosságok, amelyeknek más forrásokban nincs nyomuk, nem történtek meg — egy szellemi fogyatékos vádlott és egy rosszindulatú hamistanú egymásnak és önmaguknak is ellentmondó vallomásai nem alkalmasak ezzel ellentétes állítás igazolására. A kérdés csak az, hogy a valótlan állítások hogyan és honnan kerültek a Vastól felvett jegyzőkönyvekbe. Nem kizárt, hogy ő találta ki azokat. Hárman is állították róla, hogy nem szavahihető, összevissza beszél. 4 9 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Deák Béla jkv., 1957. február 28. 5 0 ÁBTL 3.1.9. V-141410. A BRFK VIII. kerületi rendőrkapitányság jelentése, 1957. február 4. sí ÁBTL 3.1.9. V-141410. Kérdőjegy Vas Gálról, 1958. november 21. 17
