Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

S%akolc%ai Attila február 4-i jegyzőkönyvében szerepelt. Az eset után érkezett egy szovjet páncélos, mire a tömeg szétszaladt. Azt Deák Bélától hallotta, hogy a Kertész utcában megöltek egy ávóst és a Dohány utcában két másikat, és nem erősítette meg, hogy ezek a cselekmények megtörténtek: fent említett gyilkosságokat, hogy kik követték el és mikor, nem láttam, megjegyzem a hullákat sem láttam." Tovább gyengítették Vas Gál bűnösségének bizonyítékait azok a jegyzőkönyvek, amelyeket a vele egy házban lakók kihallgatásáról vettek fel. Gubik Sándorné házfelügyelő az addig keletkezett iratokból megrajzolható képpel szögesen ellentétes jellemzést adott róla. Szerinte anyja szigorúan nevelte, Vas „zárkózott és tartózkodó volt, az utcai csavargó gyerekek nem nagyon érdekelték" P Kizártnak tartotta, hogy részt vett volna az úgymond ellenforradalmi cselekményekben: „állandóan itthon tartózkodott lakásán édesanyjával együtt, és az ellenforradalom idején sehol semmilyen tevékenységet nem folytatott, tudomásom szerint a lakás elé ment ki az utcára egy vagy két alkalommal, amikor tűzszünet volt, és az édesanyja kérésére kenyérért a közeli közértbe, de onnan is mindig rövid idő alatt tért vissza." Tanúvallomását megerősítette a házbizalmi, Toronyi Jánosné, aki egy több lakó által aláírt igazolással érkezett a kihallgatásra: ők is tanúsították, hogy Vas „a forradalmi [sic!] eseményekben részt nem vehetett, mivel megszakítás nélkül az édesanyja mellett tartózkodott. Gyalog és biákli sétával a ház környékén járt, és az éjszakáit is otthon töltötte. Ezt állította Toronyiné is: „A% októberi események alatt állandóan a ház körül tartózkodott, és huzamosabb ideig sehová sem távozott otthonától. Határozottan állítom, hogy az események alatt semmiféle feltűnő tevékenységet nem folytatott, csupán a lakhelyéhez közel kíváncsiskodott. m Toronyiné fontos információkat közölt Vas Gál személyéről is. „Magatartásában nagyon zárkózott és tartózkodó volt mindig kerülte a rossz társaságot, már annál fogva is, mert a felnőttek a lakásban, amelyben laknak, állandóan üldözték, és az utcai gyerekek Ár. "Azt állította róla, hogy „szellemileg elmaradott". Noha nem volt szakember, ezt mégis komolyan kell venni, ugyanis az ő fia hasonló betegségben szenvedett, arról tehát az ádagnál többet tudott. Toronyinét szembesíthették Vas Gál vallomásával, amely ellentétben állt az általa közöltekkel (hogy Vas állandóan otthon volt). Erre utal vallomásának kiegészítése: „Megjegyezni kívánom, hogy igazmondását kétségbe vonom, ezj azy^al támasztom alá, hogy beszélgetés alkalmával sok esetben összevissza halandzsázptt". A két nővel egy napon hallgatta ki Veréb István hadnagy Deák Bélát, akinek alig sikerült megismételnie három héttel korábbi vallomását: „Október 26-án de. 9-10 óra között lementem a Wesselényi utcára Hoffmann Leóval (szomszédom) és fiával. Ükkor figyelmes lettem egy fiatalokból álló csoportra, kb. 20-25 személy, amely terrorizálta a környéket, ezek hangadója egy postásruhás fiatal volt, első látás alkalmával fegyver nem volt náluk, legalábbis nem láttam. Megjegyzem, csupán kíváncsiságból mentünk a Wesselényi utcára. Első ténykedésük az 5-ös számú autóbusz leállítása volt, ezzel eltorlaszolták a Wesselényi utca bejáratát az iskola sarkánál. Ezt követően a 20-25fős fiatal csoporthoz érkezett egy motoros fiatalember, és közölt velük valamit, amit nem hallottam, mert távol álltam. Miután a motoros személy közlését leadta, a fiatal csoport a Wesselényi utcából a Klauzál utca Dohány utca felöli oldalához men

t• (A tömeg megítélésem szerint csak kíváncsiskodó volt, és passzívan viselkedett, mindig a fiatal csoport ténykedési helyének környező lakosaiból tevődött össze.) En szomszédommal, Hoffmann Eeóval és Péterfiával visszamentünk lakásunk elé. Itt beszélgettünk, és nagy kiabálásra lettünk figyelmesek, »fogjátok meg a csavargót, mert hasba lőtt egy egyetemistát!«, a fiatal csoport egy rendőrruhás személyt kergetett a Wesselényi utca irányába, a Wesselényi utcán a körútfelé haladó honvédségi kocsi mentette meg a lincseléstől, mert a kocsi leállt, és a rendőrt felhúzták a kocsira. Arra föl, hogy a katonai kocsi felvette a rendőrt, a kocsira a fiatal csoport nagy kőzáport dobált, de lövöldözésre nem került sor. Rendőrsapka égetés. Miután a katonai kocsi elment, a fiatal csoport visszament a torlaszhoz utána a Dohány utca felől jövő autókat igazoltatták. 1

9 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Gubik Sándorné jkv., 1957. február 28. 2

0 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Igazolás, 1957. február 27. 2

1 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Toronyi Jánosné jkv., 1957. február 28. 8