Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához
\/as Gál t anúsága Először jött egy Pobeda kocsi, amely nem állt meg kb. 60 kilométeres] sebességgel elhajtott a csoport mellett. 2-3 perc múlva ismét jött egy Pobeda kocsi, amelyet megállítottak, a benne lévő utasokat felszólították a kiszállásra, a sofőr kiszállt, a másik két utas nem akart kiszállni, erre fel kiráncigálták a két személyt, a sofőrt elzavarták. A fiatal csoport két tagja a kocsi első két gumiját leengedték. A két utasra ráfogták, és kiabálták rájuk, hogy A \ rH-s, mert az egyik utas kiszállás után visszahajolt a kocsiba, és valamit kivett, azonban nem láttam, hogy mit vett ki a kocsiból, csak a fiatal csoport kiabálta, hogy néznétek, fegyver van nála, és üldözőbe vették, a Dohány utca felé zfi'arták, és eközben kiabálták: »fogjátok meg mert Al^H-sok!«. Kb. 5 perc eltelte után a fiatal csoportjött vissza a Wesselényi utca felé, és olyan megjegyzéseket tettek, hog) ezeket is sikerült kinyírni. Ezek után egy harckocsi jött az eltorlaszolt út felé, látni nem láttam, csak a dübörgést hallottam, erre szomszédommal, Hoffmann Eeóval hazamentünk lakásomra, tovább a fiatal csoport ténykedését nem láttam, azonban még ott maradtak a torlasznál. Még ezen a napon a délutáni órákban ismételten lementem azgal a céllal, hogy kenyeret vegyek a Kertész, utcai péküzletben, azonban oda nem jutottam el az üzletbe, mert a Kertész utcába beérve, közel a Wesselényi utcához egy meggyilkolt katonaruhás személy tetemére lettem figyelmes, amelyet a körülállók gyaláztak és köpködtek. Állítólag áv. szds. volt. A tetem körül kíváncsiskodó csoport állt, és a csoport szélén az előbb említett postásruhás fiatalembert ismertem fel, amelyet az előbbi eseményeket elkövető fiatal csoportból, mint hangadót ismertem. Ekkor már pisztoly volt a kezében. A postásruhás fiatalember megjegyzéseiből — a fejét a falba vágtam, nehogy meggondolja magát - és magatartásából azt állapítottam meg hogy őgyilkolta meg az ott lévő tetemet, ezt az%al támasztom alá, mert csak őnála láttam pisztolyt. Ezek láttára megborzadtam, és hazamentem lakásomra. " 2 2 Deáknak ez a jegyzőkönyve egy Vas Gál bűnösségéről meggyőződött nyomozó számára is csak felületesen olvasva tűnhetett a vádak bizonyítására alkalmasnak, az 1956-ban tizenhat éves Szendefi Pál vallomása pedig úgy sem. 2 3 Szendefi a kihallgatott nőkkel egybehangzóan vallotta, hogy Vas november 4-ig otthon volt, esténként otthon látta, napközben néha biciklizett a környéken. November 5-én reggel hallottak két ágyúlövést, majd azt, hog)' a Róna utcai új házaknál kilőttek egy szovjet harckocsit. Többekkel, köztük Vas Gállal kiment megnézni, az ott bámészkodóktól kaptak puskát, sőt, ki is oktatták őket annak kezelésére. Hamarosan találkoztak azonban Szendefi apjával, aki hazazavarta őket, de magukkal vitték a fegyvereket, amiket ebéd után visszavittek. Egy ideig bámészkodtak, majd a puskákat eldugták az Amerikai úti kertészetben, és hazamentek. Otdétük idején nem volt lövöldözés. Másnap a puskákat magukhoz véve visszamentek a Róna utcába, ahol már nem volt senki, ezért a fegyvereket letették, és elindultak körülnézni a környéken. A Bosnyák téren egy csoport hiába hívta őket, hazaindultak, majd szaladtak, amikor a Róna utcában szovjet harckocsikkal találkoztak. Szendefi vallomása szerint tehát november 5-én csupán néhány órát voltak távol otthonról, fegyverük volt, de azzal semmit sem csináltak, másnap pedig fegyver nélkül bámészkodtak. Vas szerinte sem volt teljesen normális: „nem tartottam teljes értékűnek a beszédjét". Muzserák főhadnagy még Szendefi kihallgatása napján elrendelte Vas Gál elmeorvosi vizsgálatát, üalassa Eászló igazságügyi elmeszakértő és Kelemen Endre bírósági orvos arra a megállapításra jutott, hog)' a gyanúsított közepes fokú gyengeelméjűségben szenved [...] képtelen volt abban az időben a cselekménye társadalmi veszélyességét felismerni", 2 4 de nem tartották kizártnak, hogy a vád tárgyául szolgáló bűncselekményt elkövette. Tudatállapotát tisztának látták, szerintük „helyre, időre és személyére teljesen tájékozott", de megállapították azt is, hog)- „színtelen, és néha a helyzettel össze nem egyező közönyös hangulat és arckifejezés" jellemzi, vagyis érzéketlen saját helyzete, sorsa iránt. Nem tartották teljesen beszámíthatatlannak, idiótának, képesnek találták fogalmak elsajátítására, de 2 2 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Deák Béla jkv., 1957. február 28. 2 3 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Szendefi Pál jkv., 1957. március 1. 2 4 ÁBTL 3 .1.9. V-141410. Elmeorvosi szakvélemény Vas Gálról, 1957. március 14. 9
