Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - GYIMESI ENDRE: AZ állam folyamatos működésének letéteményese maga a levéltári anyag
GYIMESI ENDRE Az állam folyamatos működésének letéteményese maga a levéltári anyag... 1 A politika igen ambivalens módon viszonyul a levél tárügyhöz, hiszen miközben mindig arról esik szó, hogy mennyire fontos a levéltáros munka és a múlt kutatása, ugyanakkor az aprópénzt, a forintokat, amikor szükséges, nem feltédenül biztosítja a mindenkori hatalom. Talán annak az osztrák politikusnak van igaza, aki így fogalmazott: a politikus legnagyobb ellensége az archívum. Nem véleden, mert az archívumban minden megőrződik, és elő lehet venni néhány évtized múltán is egy egészen más állásfoglalást: mint amit az illető korábban képviselt. De mi valamennyien tudjuk, hogy ennél sokkal többről van szó: a levéltár a jogállam alapintézménye; olyan tudományos feladatokat is ellátó intézmény, amelynek nagyon komoly közigazgatási szerepköre is van. Az állam folyamatos működésének letéteményese maga a levéltári anyag, s teljesen nyilvánvaló, hogy a múlt ismerete nélkül nem igazán lehet szilárd lábakon állni a mában és biztos alapokon építeni a jövőt. Sütő András gondolataival: önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött. Tudja ezt a jelenlegi kormányzat is; Szőcs Géza államtitkár ezért is idézi egy interjúban Churchillt, amikor az angol kormányfő a II. világháború időszakában az egyik képviselő javaslatára, hogy nullázzák le a kulturális költségvetést, azt válaszolta: rendben, de akkor miért harcolunk? Nos, mi is hasonló helyzetben vagyunk; hiszen bár 5,3 milliárdot vont el a kormányzat a jelenlegi költségvetésből, ám nekünk mégis az az alapvető feladatunk, hogy nem csüggedve megpróbáljuk a ránk bízott fölbecsülhetetien értékeket áthagyományozni a bennünket követő nemzedékekre. Ahogy VII. Frigyes dán király is mondta, amikor kinyittatta a kincsestár utolsó ajtaját is a vasárnapi iskola támogatására: „az, hogy szegények vagyunk, még nem ok arra, hogy ostobák is maradjunk"... Alapvető célként lebeg tehát valamennyiünk előtt, hogy tegyünk, és ha lehet, akkor ebben a nehéz helyzetben is ne kiszolgáltatottan várjuk a jövőt, hanem közösen végiggondolva a lehetőségeinket, megpróbáljunk együttesen tenni annak érdekében, hogy a szakma javára tudjunk dolgozni. Amikor fél évvel ezelőtt Vácott találkoztam a szakma képviselőivel, elmondtam: azzal, hogy a miniszterelnök úr fölkért arra, hogy egy meghatározott szakterület miniszteri biztosa legyek, lehetővé vált, hogy a szakma — a minisztérium és a politika között - olyan kapcsolatot létesítsen, amelyből hosszú távon mind a politika, de elsősorban a szakma feltétlenül nyerni fog. Ennek érdekében kezdtünk el dolgozni - ahogy említettem, — a nehéz körülményeket figyelembe véve. Elsősorban a kisebb-nagyobb sikerekről szeretnék szólni, s nem a vészes pénzszegénységről, a költségvetési megszorításokról, a gazdasági összeomlásokról és az elszomorító raktárhelyzetről. Nem lehet ezeket szőnyeg alá söpörni, állandó jelleggel napirenden kell tartanunk és tartjuk is. De azért apró részsikerekről is beszámolhatunk. Szeretném megköszönni a szakma vezető egyéniségeinek, s valamennyiüknek, hogy az adott minisztériummal vagy döntéshozókkal történt kapcsolatfelvételek alkalmával magas színvonalú szakmai előkészítő anyagokkal szolgáltak, és részt vettek ezeken a megbeszéléseken. A soron következő három előadás ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeiről is szól. Tehát 1 Dr. Gyimesi Endre levéltári miniszteri biztos előadása a Magyar Levéltárosok Egyesületének szakmai napján. 2011 május 4. 3
