Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - HÍREK - A X. Nemzetközi Levéltári Nap a Vágsellyei Járási Levéltárban (KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA)

Hink, utóbbiban 3000 oklevél maradt. A török elől elmenekültek Sopronba és 1635-ben, amikor visszatértek, újra megszervezték a hiteleshelyet. Folyamatos iratsorozat, az elpusztult Dunántúl magán jogváltozásának írott dokumentumai ez időtől maradt fenn. A 18. század közepén a városok perbeli szerepét is átvették. Azonban 1874-től, amikor megkezdte működését a közjegyzőség, itt már csak végrendeleteket helyeztek el. Az iratokat a 19. században rendezték, az ekkor készült segédletek még ma is jól használhatóak. A levéltárat 1950 után államosították, de az a püspökségről nem került máshova, csak állami levéltárosok kezelték. Ezt, a régió történetének feltárásában rendkívül fontos információkkal szolgáló irategyüttest még teljesebbé tette eg}' véleden. 2007-ben felbukkant az elveszettnek hitt, 1635—53 között keletkezett jegyzőkönyv, amelyet a Veszprém Megyei Levéltár a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tudott megvásárolni. Az örömöt tetézte, hogy a kötet restaurálását és valóban mindenki által forgatható közkinccsé válását a helybeli Közjegyzői Kamara segítette. Az intézményvezetés a levéltár új épületbe költözésekor kiemelt figyelmet fordított a káptalani iratok elhelyezésére. Külön szobában helyezték el a praktikus fiókokkal rendelkező, még ma is csodaszép szekrényt, amelyben megvan a helye minden iratnak. A hely miliője időutazásra ösztönöz. A múltba pillantást egy másik, a ciszterci rend levéltára esetében is segítik az iratokat elhivatottan kutató, kezelő kollégák. Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatóhelyettese is egy olyan fondot (a Ciszterci rend Zirc-Pilis-Pásztó és Szentgotthárdi Apátságának Levéltára) mutatott be az általuk őrzőitekből, amely sokrétűsége, információgazdagsága és nagy kiterjedésű földrajzi érintettsége miatt méltán számíthat nag}' érdeklődésre. A rend 1951-ben rendkívül rossz állapotban levéltárba került 90 q iratában oklevelek, gazdasági iratok, levelek voltak. Benne voltak a rend irattárában lévő, fémdobozokban tárolt dokumentumok és a rendtagok hagyatékai is. Az Árpád-házi királyok idejétől tevékenykedő ciszterek monostorai a 17. századra már elnéptelenedtek. Buda felszabadulása után négy apátság éledt újjá. A 18. század elején megindult a templomok, plébániák újjáépítése, a majorokban is megkezdődött a munka. A rend 1950-es feloszlatásáig az egyik fontos feladatának az oktatást tekintette. A rend központja Zirc, ahol az anyamonostorban egyesítették a levéltárat is, amelyet a Veszprém Megyei Levéltárba kerülve négy fondba soroltak: történeti levéltár, gazdasági levéltár, térképek, a főiskola anyaga. (A rendnek más közgyűjteményben is található még irata!) A tematika szerint külön állagokba sorolták a rendi önkormányzati szervek, az apáti hivatal, a rendház, a perjeli hivatal, az uradalom és a tanfelügyelőség dokumentumait. Az iskolák irataiban figyelmet érdemelnek a személyes történelem forrásai és a fényképek. (A kéziratgyűjtemény irodalmi vonatkozású anyaga az Országos Széchényi Könyvtárba került.) A fond bepillantást enged a rend életébe, gazdálkodásába, amelyet 1720-ig külföldről irányítottak. 1805-ben világi inspektort neveztek ki, 1823-tól pedig szerzetesek kerültek a gazdálkodást irányító tisztségekbe. Ezekből az időszakokból már összesített kimutatások, alkalmazotti iratok, sőt jobbágyhagyatékok, ház-adásvételek, az erdőállományról készített összesítések és vadászati iratok is fennmaradtak. 1990 után a ciszterciek visszakapták irataikat, amely azonban letétként a dokumentumokat nag}' hozzáértéssel és odafigyeléssel kezelő Veszprém Megyei Levéltárban maradt. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár igazgatója, Radics Kálmán és helyettese, Ölveti Gábor közel eg}' évtizede állandó résztvevője a vágsellyei levéltári napnak. Mostani előadásukkal virtuális vendégségbe invitálták a hallgatóságot és bemutatták levéltáruk legérdekesebb iratait, illetve átfogó, elemző képet adtak azok kutatóiról. Radics Kálmán szólt a régió életének fontos adatait magába foglaló fondjaikról, így a kamarai feladatokkal is felruházott Nagyváradi Igazgatóság iratairól, a katonai ellátást biztosító Tartományi Bizottságéról és a Tiszántúli 56