Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - HÍREK - A X. Nemzetközi Levéltári Nap a Vágsellyei Járási Levéltárban (KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA)

Hírek, Kerületi Tábláéról. Rendkívüli a forrásértéke a debreceni magisztrátusi iratoknak — példaértékű, hog}' a jegyzőkönyveket folyamatosan teszik közkinccsé! A Nag}' Lajostól bíróválasztási és bíráskodási jogot nyert debreceni közösség igazságszolgáltatási tevékenységéről 1552től maradt forrás. A bíróság működése rendszeres volt, ítéletei a különböző vitáktól a jelentős bűnügyekig terjedtek. A török időkben a legfontosabb törekvése az volt a városnak, hogy megszerezze a szükséges pénzt, amivel aztán minden féltől megválthatták a békéjüket, biztonságukat. A várospolitika jellemzőiről a magisztrátusi iratok segítségével képet alkothatunk az élénk marhakereskedelemről, a céhek életéről, a polgárok beköltözéséről, napi perpatvarairól, adózásáról, hagyatékáiról és arról is, amit ma is célszerű szem előtt tartanuk: „A hamisat ne igazítsd, az igazat ne hamisítsd!". A konferencia két záró előadása a napjainkban paradigmaváltást megélő levéltárak előtt álló feladatokról szólt: Ölveti Gábor a szolgáltató levéltár egyik aspektusáról, Haraszti Viktor pedig az informatika térnyeréséről és az ezzel járó munkálatokról szólt. Ölveti Gábor a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban kutatók számának, kutatási témájának, a levéltár által őrzött iratanyag mennyiségének és ebből a legkutatottabb fondok arányát elemezve vont le olyan következtetéseket, amelyeken minden levéltárnak el kell gondolkodni. Általános ugyanis, hogy elsősorban a szűkebb környezet érdeklődik a megyei levéltárban lévő források iránt. Az ország, sőt a világ más részeiről is vannak, akik személyesen, levélben — manapság leginkább interneten — elsősorban családtörténeti információt remélnek találni. Számukra fontos lenne az anyakönyvi kutatás segítése, de nag}' körültekintést igénylő feladat a pontos, jogharmonizált kutatási szabályok megalkotása is. A kutatói statisztikák tanulságait figyelembe véve lehet csak az irat- és állományvédelem, a segédletelés vagy a digitalizálás prioritásait meghatározni. A kutatói szokások változását és a kor igényeit is szem előtt tartva ma már minden levéltár igyekszik internetes elérhetőséget biztosítani az érdeklődőknek. A debreceni kollégák több éve ajánlják honlapjukon az internetes, ún. drótkutatást is. Most a magyar levéltárak közös honlapján megújuló tartalommal kínálnak tájékozódási pontokat, valamint segítséget az általuk őrzött anyagban történő kutatáshoz. A levéltárak napjainkban egyik legégetőbbnek vélt új szerepköréről, az informatika használatáról szólt Budapest Főváros Levéltára főosztályvezetője, Haraszti Viktor. Előadása elején felhívta arra a figyelmet, hog}' a hagyományos, többszáz év óta őrzött, papíralapú irattal szemben most elektronikus dokumentumok keletkeznek, amelyek nemcsak szöveget, hanem képet, hangot is magukba foglalnak vagy foglalhatnak, sőt tartalmuk mellett keletkezésükről és felhasználásukról is hordoznak információkat. Hitelesítésük is elektronikus úton kell, hog}

7 történjen, bár még kevés helyen fordul megkülönböztetett figyelem az elektronikus aláírás és az időbélyegző meglétére. A levéltáraknak manapság az iratképzők elektronikus iratkezelése során alig egy-két évtizede keletkezett dokumentumaival is ugyanúgy kell törődni, mint a papíralapú iratokkal. Minden kétséget kizáró a hitelesség és azonosság biztosítása, de a gondolatébresztő előadást hallgatva felvetődött néhány kétely is: vajon a tartalom mellett fontos-e a forma megőrzése, a rohamosan fejlődő informatikával lépést tud-e tartani a levéltár, biztosított-e mindenhol és minden esetben egyrészt az adathordozók célszerű megválasztása és fejlődéskövetése, másrészt az emuláció és az adatvesztés nélküli migráció. A vágsellyei Pázmány Péter Tudományos Társaság és a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára által szervezett konferencia nemcsak a régió emlékezetét őrző levéltárakról nyújtott színes, érdekes képet, hanem okulásul és szakmai továbbképzésül is szolgált. Rohanó világunkban minden perc számít, de azt a másfél napot, amit Vágsellyén töltöttünk, minden jelenlévő rendkívül fontosnak és hasznosnak ítélte. Eg}

7 évtizede több magyar levéltár (most Baranya, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Veszprém megye, valamint 57