Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - HÍREK - A X. Nemzetközi Levéltári Nap a Vágsellyei Járási Levéltárban (KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA)

Hírek, A X. NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI NAP A VÁGSELLYEI JÁRÁSI LEVÉLTÁRBAN Konferenciát szervezni szép szakmai kihívás és már-már megoldhatatlan financiális feladat. Főként, ha a nehézségeket fokozza a nemzetközi színvonalra való törekvés. Pozsonytól hatvan km-re Nóvák Veronika igazgatónő és munkatársai azonban bizonyították, hogy miként lehet ezt nagyon jól csinálni — immár tíz éve folyamatosan. Az eg)' évtized alatt olyan izgalmas témák kerültek a vágsellyei levéltári napok programjába, mint az első írásos emlékek, a városi jelképek és a mindennapi élet, a céhek működése, a jelentős helyi személyiségek, események, évfordulók, a földreform és telepítés, migráció és peregrináció, a zsidóság és a nemzeti tolerancia, az önkormányzatok fejlődése, valamint a jog és a jogtalanság témaköre. Az előadók csapatának állandó magját azok a magyar levéltárosok alkották/ alkotják, akik évek óta már-már szinte hazajárnak Vágsellyére, Jó ide jönni, hiszen mindenre — a nyelvi különbözőségelvre is! — kiterjedő figyelmesség és valódi szakmai eszmecsere várja a vendégeket, és olyan konferenciához kapcsolódó kiállítás, amely ötletességével, érdekességével külön figyelmet érdemel. A múlt év őszén a Levéltár— a régió emlékezete címmel 2009. szeptember 10-én rendezett konferenciával szerette volna a levéltár ünnepelni az intézménynek helyet adó Pázmánykastély teljes felújítását, mint ahogy azt köszöntőjében az igazgatónő hangsúlyozta, de a szűkös lehetőségek miatt a munka befejezése még várat magára. Az eddig felújított rész azonban ugyanúgy, mint az a konferenciaterem, ahol több mint félszázán gyűltek össze, impozáns és minden igényt kielégít. A tanácskozást megtisztelte a levéltár szakmai felügyeletének és fenntartójának képviselője és a Szlovák Nemzeti Levéltár igazgatója is. A konferencia célja a régió írott forrásokat őrző helyeinek történeti áttekintésén túl a levéltár aktuális feladatainak felvillantása volt. Az első előadó, Richard Marsina professzor, a szlovák levéltári rendszer jeles ismerője a kezdetekről tartott izgalmas előadást. 1929-től követte nyomon az intézmény változását, ekkor jött létre a Belügyminisztérium részeként a kerületi levéltár. Az első országos szintű intézmény nyolc fióklevéltárral a Földügyi Megbízott Levéltára (FML) lett. A nemzeti és egyházi levéltárakon kívül ekkor voltak városiak is, közülük kiemelkedett a pozsonyi és a kassai. Rendkívül érdekes volt a régi nemesi levéltárak államosításának története. A vöröskői várba gyűjtött iratok kezelésével a Belügyminisztériumot bízták meg. Amikor 1947-ben létrehozták a Földügyi Megbízott Levéltárát, a nagygazdaságok irataival együtt ide kerültek az elkobzott nemesi iratok is. Az 1945-1948 közötti hatalmas iratpusztulás mellett az nehezítette a helyzetet, hogy a megszervezett levéltárakba nem hozzáértő szakemberek, hanem elbocsátott, latinul tudó tanárok, valamint pártmunkások kerültek. A nemesi levéltárak rendezettek, segédlettel ellátottak voltak, de a többi irattípus rendezéséhez nem voltak országos útmutatások. Az egységes levéltári rendszer csak 1957-ben jött létre. Ezt követően a FML munkatársai mint a 2. szakosztály levéltárosai kezelték a rájuk bízott iratokat és tették közkinccsé azokat. Munkájuk közül kiemelkedik az 1959-ben megjelent, az úrbéri legelőkről készült összeírás. Milan Misovic, a levéltári főhatóság képviselője az állami levéltár feldolgozottságáról szólt. Kiemelte, hogy a levéltár fontos feladatai közé tartozik a rendezés és az információadás. Napjainkban rendkívül sok a tulajdonigazolást tartalmazó kérés. A szlovák levéltárak iratanyagának mennyiségét tekintve l-l levéltárra 560 ifm jut átlagban, ennek mintegy 20%-a rendezetlen. A rendezés elsődleges célja a társadalom információigényének kielégítése, eszerint kell a rendezésre váró fondok prioritásait meghatározni. A nemzeti levéltárban a legfel53