Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - HÍREK - A X. Nemzetközi Levéltári Nap a Vágsellyei Járási Levéltárban (KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA)

Hírek, dolgozottabb a hiteleshelyek iratainak fondja, ezekhez segédlet is készült. A Pálffy-birtok anyaga most áll rendezés alatt. 1945 után a megbízotti hivatalok feladata volt a gazdasági és politikai élet irányítása — ez hatalmas mennyiségű írott forrás keletkezését eredményezte. A pártiratok közül a legjelentősebbek már kutathatöak. Hozzáférhető még a legkutatottabbak között lévő bányaigazgatósági és -bírósági anyag is. Az előadó kiemelte, hogy a magyar vármegyék anyagának feldolgozását nyelvi nehézségek hátráltatják. A feldolgozásra váró iratok közül érdeklődésre tartanak számot a II. József-koriak és a 19. század első felében keletkezettek — az utóbbiak az eredeti segédleteknek köszönhetően jól kutathatóak. Szintén a korabeli mutatók adnak lehetőséget az igazságszolgáltatási anyagban való eligazodáshoz, a népbírósági iratoknak pedig regisztere és nyilvántartása is van. Kutatottak a bánya- és szabad királyi városok fondjai is, ezekhez is jól használhatóak a régi segédletek. Már hozzákezdtek a kerületi nemzeti bizottságok 1960—1969 közötti nag)

7 mennyiségű anyagának feldolgozásához is. Előadásának végén azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy a szlovák levéltárakban is megnőtt a női munkatársak száma. A történeti és az országos áttekintést a vágsellyei levéltár múltba pillantása követte. Nóvák Veronika igazgatónő előadásából megtudhattuk, hog}

7 Vágsellye város a középkortól tudatosította az iratai megőrzésének fontosságát. Az intézmény legrégebbi irata az az 1689. évi somorjai városi irat, amelyet a korábbi bírók rendetlensége miatti kuszaság felszámolásakor hitelesíttetett a jegyző Bécsben. Az I. Lipót által megerősített oklevélben azonban az átírás miatt sok a téves adat. A város legjelentősebb levéltárosa a 19. században Kisfaludy Zsigmond volt. Az igazgatónő örömmel tudatta a hallgatósággal, hogy nemrég gyarapodott a városi irategyüttes, mivel egy árverésen felbukkant iratokat az elöljáróság megvásárolta és 2009-ban a levéltárnak átadta. A városi levéltárak az 1960-as években megszűntek és az iratok a járási levéltárakba kerültek. Ezt követően a városok — egészen a rendszerváltásig — már nem törődtek úgy az irataikkal. A járási levéltárak szervezésében különös okok is közrejátszottak. Köztük az egyik érdekes Latkóczky Imre dohányzása, ami vélhetően hozzájárult ahhoz a tűzesethez, amely a dunaszerdahelyi levéltár irodahelyiségében keletkezett. Ezt követően átkerült az ott őrzött anyag a galántai levéltárba; a két intézmény később egyesült. A kerületi Nemzeti Bizottságok által felügyelt levéltár működött még Vágsellyén, Nagymegyeren és Nagyszereden. Vágsellye ekkor két járáshoz tartozott: a nagyszombatihoz és a nyitraihoz. 1952-ben a levéltár vezetője Petrován Terézia volt, aki csak iratkezeléssel foglalkozott. Később az igazgató Latkóczky lett, aki ténykedését a közjegyzői iratok kiselejtezésével kezdte. A levéltár ekkor a járási hivatal épületében kapott helyet és leginkább a közjegyzői hivatalok, és a Nemzeti Bizottságok anyagát gyűjtötte. A települések iratainak begyűjtésére 1958-ban kaptak utasítást, de az iskolák 1945-ig keletkezett iratait és a vállalatok dokumentumait is be kellett volna a levéltárba vinni. Ez azonban sokszor elmaradt, és a gyarapodás 80%-át a munkásmozgalmi források tették ki. Vágsellyén ekkor hat fő dolgozott. Se rendezésre, se segédletkészítésre nem jutott idejük a munkásmozgalmi kutatás, a Nemzeti Bizottságok által szervezett rendezvényeken való részvétel és a kiemelt kutatók forrásokkal való ellátása miatt. 1964-ben területi levéltárak jöttek létre a járásiakból, de az irat maradt a Nemzeti Bizottság épületében. Ide hozták az átvett galántai és dunaszerdahelyi járási levéltár anyagát is. A feldolgozást gátolta a munkatársak szakirányú képzettségének a hiánya, ill. a nyelvi hiányosságok. Az iratoknak akkor lett igazán végleges és jó helye, amikor az igazgatóság szorgalmazta a műemlék épületek átadását a levéltáraknak. Ekkor kapták meg a mostani székhelyüket, a Pázmány-kastélyt. A levéltár munkatársairól szólva Nóvák Veronika hangsúlyozta, hog}

7 kezdetben nem volt szakképzett munkaerő, de 1980-tól normalizálódott a helyzet és ma már két felsőfokú, ill. több szakközépiskolai végzettségű munkatársa van. 54