Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - HÍREK - Beszámoló a CITRA XLII. konferenciájáról (KÖRMENDY LAJOS)

Hírek dzselésbe, a cél már nem értelmes feladat elvégzése, hanem magának a szervezetnek a továbbműködtetése valamilyen ürüggyel. A jelek szerint Kanadában is sikerült különböző érvekkel meggyőzni a döntéshozókat, hogy finanszírozzák az ilyen jellegű látszattevékenységet. Hasonló érzetem volt Jon Garde, a DLM-Fórum tisztségviselője előadásán, aki a MoReq2010-ről számolt be. A MoReq 1 és 2 európai sikertörténet, a lehetőségekhez mérten kiváló modellt (követelményrendszert) készítettek az elektronikus iratkezelés egységesítése és fejlesztése érdekében. Ami azonban most folyik, az már — meglátásom szerint — itt is önmenedzselés, az újabb projektek és alprojektek nem jelentenek érdemi előrelépést, viszont „jól hangzanak" a beszámolókban, és komoly összegeket lehet pályázni rá. Nagy várakozással tekintettem az utolsó szakmai nap nyitóelőadására, amit Terry Cook kanadai levéltáros, az utóbbi évtizedek egyik jelentős levéltártani teoretikusa tartott Л provenienáa-elv újragondolása a digitális korunkban címmel. Cook korrekt összefoglalót adott a proveniencia-elv körüli vitákról. A 19. század végén elméletbe foglalt proveniencia-elv a korabeli, centralizált, hierarchikusan felépülő és áttekinthető államszervezet iratképzésének jól megfelelt, az irategyüttesek szerkezete nagyrészt lefedte a létrehozó szervezet struktúráját. (Cook véleménye szerint a vállalati, egyetemi vagy magániratoknál, ahol kevésbé volt vag\

7 egyáltalán nem volt hierarchikus a struktúra, az elv nehezebben volt alkalmazható már akkor is.) A 20. században azonban az állam szerepe megváltozott, kiterjedt és komplexebbé vált, már több szervezet is foglalkozott azonos típusú ügyekkel, azaz az állam- és közigazgatás decentralizáltabbá vált. A múlt század utolsó harmadában, különösen a modern telekommunikációs eszközök megjelenése után, a proveniencia-elvet komoly kihívások érték: az igazgatás még decentralizáltabb lett, a monolitikus felépítés megszűnt, a funkció és a struktúra egyre inkább elvált egymástól, sőt a digitális világban a struktúra is virtuálissá vált. Cook véleménye szerint ezek a változások, kihívások irreálissá teszik a proveniencia-elv hagyományos alkalmazását, amikor az iratképzőt tekintjük az iratfelépítés „kristályosodási pontjának". Akkor viszont működik a proveniencia-elv, ha az iratképző helyett a funkciót, a tevékenységet vagy a szociális szerepet tekintjük ilyennek. Ezt az új proveniencia-elvet hívják posztmodernnek, poszt-kusztodiálisnak vagy virtuálisnak is. (Megjegyzés: az előadó tulajdonképpen elfogadja és propagálja az ausztrálok sorozat-elv koncepcióját, ami rendben van, csak az nem világos előttem, hogy miért ragaszkodnak olyan görcsösen a proveniencia kifejezéshez, hiszen az új teória szerint bátran lehet fondokat szétbontani és szétosztani sorozatokba.) Érdekes előadást tartott Ole Myhre Hansen, a norvég ASTA Alapítvány vezetője, a norvég levéltárak közös adatbázisáról és portáljáról. A 400 000 eurós költséggel kifejlesztett rendszert minden norvég állami levéltár használja, és a teljes iratállományuk alapadatait és segédleteit tartalmazza egységes formában. Képes elektronikus iratokat is befogadni, bár ebből még csak kevés van. A portál egységes keretet nyújt az adatbázisoknak, a rendszer tízpercenként ellenőrzi, hogy került-e új rekord valamelyik taglevéltár adatbázisába, és ha igen, azt azonnal hozzáférhetővé teszi. A portálon keresztül nemcsak kutatni lehet, hanem iratot is lehet kérni az őrző levéltár kutatótermébe, valamint digitális másolatokat is lehet rendelni. Érdekes volt látni azt, hogy a norvég kollégák hogyan oldják meg ugyanazt a feladatot, amit nálunk az E-Archívum lenne hivatott megoldani. Az elmúlt évtizedek alatt kialakult szokásnak megfelelően a CITRA utolsó napját az ICA adminisztratív ügyeinek szentelték. Ennek a napnak s legfontosabb eseménye az éves közgyűlés volt, amit főleg financiális gondok uraltak. A történet 12 éves múltra tekint vissza, 50