Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - HÍREK - Beszámoló a CITRA XLII. konferenciájáról (KÖRMENDY LAJOS)

Hírek döntenünk kell azok sorsáról. Az iratértékelés, selejtezés már nem a levéltáros monopóliuma, azt a records managerrel együttműködve kell végeznie. AZ ICA-ban az utóbbi tíz évben állandóan napirenden van az ún. elhurcolt levéltárak (pontosabb, de magyartalan fordításban: elkerült levéltárak) kérdése. Ezt a témát elsősorban Algéria forszírozza, amely évdzedes vitában áll Franciaországgal. Nem véletlen tehát, hogy erről a témáról az Algériai Nemzeti Levéltár igazgatója, Abdelmajíd Chikhi tartott referátumot. Chikhi politológus és jogász képzettsége az egyébként meglehetősen elfogult előadáson is érződött, levéltári szakkérdések (pl. a fondok egységének a kérdése) nem is kerültek szóba. Az elhurcolt levéltárak problémájának rövid általános ismertetése után kimondta a lényeget: mindegy, hogy az elvitel jó- vagy rosszhiszemű volt, helyre kell állítani az eredeti helyzetet. Szerinte az ICÁ-nak intenzíven foglalkoznia kell a kérdéssel, sőt, akár konkrét ügyekben is be kellene avatkoznia. (Hogy ezt hogyan képzeli, milyen jogcímen tenné, van-e politikai realitása, arra nem tért ki az előadó.) Elmondása szerint itt az ideje annak, hogy az ICA létrehozzon egy pénzügyi alapot a rendezésre. Végül a felszólította a levéltárosokat, hogy vessék le a „szakmai semlegesség álarcát". Az eredeti iratok birtoklása a nemzeti identitás fontos része, mondta, és ezzel tulajdonképpen félre is söpört minden levéltári vagy jogi aggályt. Hog}' az ICA, ez a hangsúlyozottan nem politikai, hanem szakmai szervezet hajlandó lesz-e akár csak a nevét is adni ilyen törekvéseknek, azt erősen kétiem. A kanadai University of British Columbia a '90-es években indította az UBC-MAS Research Project-et, ami a későbbiekben fölvette az INTERPARES nevet, és bevont külső (külföldi) kutatókat is. Az elsőt újabb projektek követték, most már az INTERPARES 3-nál tartanak. Az INTERPARES 2-ig bezárólag azt vizsgálták, hogy mik a legfontosabb követelményei az iratok (értelemszerűen: elektronikus iratok) hitelességének. Ennek érdekében részletesen elemezték, pontosabban elemekre bontották az iratokat (külső és belső formaelemek, elektronikus aláírás, annotációk, kontextus, médium), a kontextusokat (jogi, adminisztratív, proveniencia-, eljárási, dokumentációs, technológiai), a szervezeti modelleket (operációs szintű rendszerek, tudás szintű rendszerek, irányítási szintű rendszerek, stratégiai szintű rendszerek), az információ-bevitelt, az eljárásokat és az outputokat (azaz a műveletek eredményeként keletkezett iratokat). Végül kidolgozták az iratok hitelességéhez szükséges rendkívül részletes követelményrendszert (Benchmark and Baseline Requirementsj, ami átfogja az irat életének egész ciklusát, kiterjed az irattári fázison túl a levéltárosi iratértékelésre, az elektronikus iratok beszállítására, karbantartására, másolására, állományvédelmére és migrálására. Ezeket az előzményeket azért tudtam ilyen részletesen leírni, mert a disszertációm megírása előtt tanulmányoztam az INTERPARES 1—2-t, így meglehetősen kíváncsi voltam Luciana Duranti (a projektsorozat vezetője) előadására, aki az INTERPARES 3at mutatta be. Nos, ez az új kutatás már ügyet sem vet az iratokra, hanem az iratképzők kulturális környezetével és kapcsolódásaival foglalkozik. Interjúsorozatok alapján esettanulmányok sorát írták meg, aminek eredményeként megszületett egy általános tanulmány a szervezeti kultúráról. Kultúrákat, alkuitúrákat állapítottak meg, felvázolták a jellegzetességeiket, és megpróbálták kikövetkeztetni a várható reagálásukat a records managmentben fölmerülő problémákra. Véleményük szerint ezeket a kulturális tényezőket figyelembe kell venni a követelmények, a szabványok kidolgozásánál. Nézetem szerint az, hogy a szabályozásnál figyelembe veszik a szervezeti, működési és iratkezelési feltételeket, hagyományokat, magától értődik. Azonban ennek absztrahálásában, elméleti konstrukcióvá építésében egyáltalán nem hiszek. A gyanúm szerint sokkal inkább arról van szó, hogy eg}' hasznos, sikeres projektet befejező szervezet átfordult az önmene49