Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - HÍREK - Beszámoló a CITRA XLII. konferenciájáról (KÖRMENDY LAJOS)

HÍREK BESZÁMOLÓ A CITRA XLII. KONFERENCIÁJÁRÓL A CITRA, a Nemzetközi Levéltári Tanács (ICA) kerekaszal konferenciája ebben az évben Norvégiában, Oslóban tartotta az idén esedékes találkozóját 2010. szeptember 13—17. között. A CITRA az elmúlt másfél évtizedben átalakult, a levéltári vezetők kerekasztalából az ICA mini-kongresszusává vált, a négyévente tartott kongresszusoktól csak az különbözteti meg, hog}

7 a résztvevők létszáma kisebb, a régebbi koncepcionális különbségek mára már teljesen eltűntek. A konferencia szakmai vezérgondolata a levéltárak hitelessége volt, ami a gyakorlatban az elektronikus iratok hitelességét jelentette. Ugyanis az analóg (papír)világban a hitelességnek megvannak az évszázadok, sőt évezredek alatt kikristályosodott és elfogadott feltételei, ellentétben a digitális világgal, ahol teljesen új szabályok érvényesek, és az általánosan elfogadott feltételek még nem alakultak ki. Több országban folynak kutatások, hog}

7 ennek a kérdésnek a megoldását elősegítsék. A konferencia tulajdonképpen ezeknek az erőfeszítéseknek az áttekintését próbálta nyújtani több-kevesebb sikerrel. A konferencia hagyományos munkamenete szerint egy fontosabb kérdéscsoportot egy főreferátum exponált, majd a részkérdések kibontása párhuzamos szekcióüléseken történt, így mindenki kiválaszthatta az érdeklődésének legjobban megfelelő résztémát. Az előadások színvonala meglehetősen magas volt, persze óhatatlanul voltak gyengébb referátumok is. Közel tucatnyi előadást hallgattam végig, az alábbiakban csak azokról számolok be, amelyek számomra érdekesek vag}

7 tanulságosak voltak. Az első plenáris ülés vitaindító fő referátumát a vendéglátó Norvég Nemzeti Levéltár vezetője, Ivar Fonnes tartotta. A referátum címe: Megbízhatók a digitális iratok? Л levéltáros szerepe az. elektronikus iratok kezelésének megbízható kereteinek kialakításában. A referátum jó öszszefoglalót adott az elektronikus iratok hitelességének kérdéséről: ellentétben a papír iratokkal az e-iratok egy komplex informatikai rendszerben készülnek, amelyeknek saját kommunikációs és megőrzési funkciói vannak, a teljes rendszert (a hardvert és a szoftvert) viszont általában nem veszik át a levéltárak. Míg a hagyományos iratoknál a hitelesség elsősorban magához a fizikai objektumhoz kapcsolódik, addig az elektronikusoknál magához az információhoz. Norvégiában 2008-ban indult egy projekt, amelynek célja az elektronikus iratok megbízhatóságának és hitelességének megteremtése. A gyakorlatban ez követelmények és szabványok kidolgozását jelenti, amelyek egyébként sokkal szigorúbbak, mint a papírvilágra vonatkozók. A Kanadai Nemzeti Levéltár és Könyvtár új igazgatója, Dániel Cáron tartotta a plenáris ülés másik referátumát Л társadalom modernizálása és dokumentálása digitális környezetben címmel. Amint a cím is mutatja, az előadó elsősorban az elektronikus iratképzés társadalmi vonatkozásairól beszélt, véleményem szerint eléggé vitatható színvonalon. Abból indult ki, hog}

7 az e-kultúra teljesen más, mint a hagyományos, más céllal keletkeznek az információk, mindez pedig társadalmi átalakulást eredményezett. Régen a társadalom dokumentációs emlékezetéért főleg a levéltárak voltak a felelősek, manapság azonban annyira felgyorsult a folyamat, hogy a levéltárosoknak, irattárosoknak a dokumentációs pillanatot (documentation momentj kell megragadniuk. Régen harminc év állt rendelkezésre, hogy az iratokat értékeljük (nyilván az átadási határidőre gondolt), manapság viszont lényegében az irat keletkezésének pillanatában Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. sz. 48-28.