Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - MÉRLEG - ROKOLYA GÁBOR: A polgári körjegyzőség emlékezete, 1875-1949. (SARUSI KISS BÉLA)

Mérleg szavában megemlíti, és ez az olvasó számára is azonnal nyilvánvalóvá válik, alapos anyaggyűjtés közben azzal szembesült, hogy a közjegyzők szakmai feladatukon túl részt vettek „működési területük, városuk, vármegyéjük illetve közvetve az egész ország társadalmi és kulturális életében". Mivel a szerző ennek jelentőségét kiemelten fontosnak tartotta, a kötet megjelenésével az olvasó nemcsak a közjegyzőség jogi aspektusait ismerheti meg, hanem társadalmi hátterüket és környezetüket is. A kötet négy részre tagolódik. Az első rész A királyi körjegyzőség létrejötte, hatásköre, szervezetei címmel intézménytörténeti megközelítéssel tárgyalja a közjegyzői intézményt, amelyet — mint már esett róla szó — a középkori eredetű hiteleshelyi intézmény felváltására hoztak létre. Ennek előzménye volt az 1858. évi császári pátenssel létrehozott császári és királyi közjegyzői rendszer, amelynek hiányossága volt, hogy nem rendelkezett a közjegyzői okirat végrehajtásának hatályáról és a közjegyzői függedenségről. A cs. és kir. közjegyzőséget 1861ben felszámoltak, de Erdélyben 1875-ig, Fiúméban 1877-ig működött. Rokolya Gábor szerint ennek a néhány évig működő rendszernek az adta meg a jelentőségét, hogy ez volt az első kísérlet arra, hogy egy polgári igazságszolgáltatás talaján álló, a kor viszonyainak megfelelő közhitelességi intézmény megalakuljon. Az elavult egyházi hiteleshelyek és a közhitelesség megreformálása azonban a kiegyezés után a polgári jogszolgáltatási intézményrendszer kiépítése után hamarosan sor került. A magánközjegyzői irodák feladatairól, működéséről és a közjegyzői kamarák felállításáról 1874-ben megszületett törvény az osztrák közjegyzői törvényt vette alapul, amely a kontinentális, ún. latin típusú magánköz jegyzői intézményt állította fel Magyarországon. Mindezt azonban az egész jogászközösséget megmozgató országos vita és előkészítés előzte meg, amely természetesen a politikát sem kerülte el: Bittó István és Pauler Tivadar igazságügy miniszterek vagy Csemegi Károly és Eötvös Károly nevei fémjelzik azt a vitát, ami az intézmény magyarországi működésének megteremtéséről szólt. Nem haszontalan, ha röviden összefoglalva áttekintjük a közjegyzői működés főbb jellemzőit. A közjegyző, jogcselekmények és jogi jelentőségű tények közhiteles tanúsítására, köziratok készítésére, a hatáskörébe utalt nem peres eljárások lefolytatására, pénz, értéktárgy és értékpapír megőrzésére, jogi tanácsadásra, valamint a felek korlátozott körű képviseletére feljogosított, államilag kinevezett, jogi végzettséggel, szakvizsgával és meghatározott gyakorlati idővel rendelkező személy lehetett. A tevékenysége során keletkező közokiratok a bennük foglalt tényeket teljes mértékben bizonyították, tehát hatályaik а bírósági ítéletével egyezett. Kötelező volt a közokirat a házasfelek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó szerződések (házassági szerződés), ajándékozás, hozomány átvételének elismerése, vakok, süketnémák jogügyletei esetében. Felvehetett végrendeleteket, valamint halálesetre szóló más rendelkezéseket is, és a közjegyzők, az intézmény rendszeresítésétől fogva jártak el hagyatéki ügyekben (1874:XXXV. tc. 123-128. §) is. A közjegyzői okiratok végrehajthatóságának elve nem vonatkozott az egész ország területére, csak bizonyos feltételek mellett. Emiatt vált szükségessé a törvény kiegészítése. Az 1886. évi VII. tc. a közjegyzői hatáskört kiszélesítette. A közjegyzői kinevezést az ügyvédi vagy bírói vizsga letételén kívül háromévi gyakorlathoz kötötte, amely gyakorlatot közjegyzőjelöltként lehetett megszerezni. Célul tűzte ki a közjegyzők jövedelemforrásának növelését is. Kimondta, hogy mindazon örökösödési ügyekben, amelyek a királyi járásbíróságok vagy gyámhatóságok hatósági körébe tartoznak, a tárgyalás vezetése a közjegyzőre bízandó. A közjegyzőkre bízta a hitbizományi javak leltározását, a fontosabb csődtömegek leltározását. Fontos újítás volt az 1894. évi XVI. tc., amely a hagyatékok tárgyalását is a közjegyzőkre hagyta. A közjegyzők illetékessége annak a törvényszéknek a területére terjedt ki, ahol a 44