Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - MÉRLEG - ROKOLYA GÁBOR: A polgári körjegyzőség emlékezete, 1875-1949. (SARUSI KISS BÉLA)

Mérleg parátus megjelenése és differenciálódása) mutatta be a reorganizálódó, a nehézségek ellenére is (pl. kevés volt a tanult, jogvégzett helyi nemes) szakszerűsödő Békés vármegyét és fórumainak (közgyűlés, kisgyűlés) működését mutatta be, külön kitérve a tisztújító közgyűlések és törvényszékek szerepére, de érintve a közgyűlések által kinevezett bizottságokat is. Ezt követően a vármegyei tisztikar, a szakapparátus és szolgaszemélyzet egyes tisztségviselőinek tisztségenként! bemutatása következik, majd a hivatalviselők javadalmazása témakörből döntően a hivataluk után járó központi salláriumának bemutatása, adatolása, a kevéssé ismert napidíjakról, lakbérekről és más juttatásokról, segélyekről (pl. ruha juttatás, halotti segély) fennmaradt szórványadatok szisztematikus rendezése, ismertetése található. Az alapvető megyetörténeti fejezetet követi a Békés megyei tisztviselők, a szegődményes szakappartátus, a szolgaszemélyzet hivatali hierarchiának megfelelően elrendezett, év, hó, nap adatokkal megadott, 1715-1848. közötti archontológiai adattára (101-200.), majd az archontológiai adatfelvétellel szoros összefüggésben ugyanezen kör alfabetikus rendbe rendezett, párhuzamos életrajzi adattára, azaz az ún. prozopográflai adatbázis (201—520.). Ez a legterjedelmesebb, alapkutatásokon nyugvó szövegrész nem csak Békés vármegye tárgyidőszakbeli történetéhez jelent meghatározó adattárat, de a korabeli közép- és felsőszintű kormányzattörténet, a magyar nemesi társadalom, a migrációkutatás kitűnő forrásbázisa is, amely további elemzésekre sarkall. Héjjá Julianna Erika szisztematikus, óriási kört felölelő forráskutatással — túlzás nélkül állítható — olyan kézikönyvet készített el, amely nem csak Békés és a szomszédos vármegyék történetkutatása szempontjából rendelkezik kiemelt fontossággal, de az eddigi archontológiai, prozopográflai kutatásokat módszertanában, adatfelvételének mélységében és kiterjedtségében továbbfejlesztette. Általánosan kijelenthető, a szerző munkája a korszak megyetörténeteit kutatók számára követendő mintát ad, de kitűnő módszertani, analógiás tapasztalatokat nyújt más korszakok — pl. a 17. századi vármegye — kutatói számára is. Köszönet és elismerés illeti a kötet szerzőjét, valamint a kézikönyv kiadását és ezzel egy szisztematikus munka megvalósítását támogató Békés Megyei Levéltárat, továbbá a kiadvány szponzorait is! Dominkovits Péter ROKOLYA GÁBOR A POLGÁRI KÖZJEGYZŐSÉG EMLÉKEZETE, 1875-1949 Bp., Magyar Országos Közjegyzői Kamara, 2009. 384 o. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara fontos feladatának tekinti az 1992-ben visszaállított magyar polgári közjegyzői intézmény tekintélyének megszilárdítását. Amikor azt írom, hogy „visszaállított", akkor egyben arra is utalok, hogy a rendszerváltást követően mintegy két évvel létrejövő modern és jelenleg is működő magánközjegyzői intézményrendszer Magyarországon jelentős előzményekkel bír. A kiegyezést nyolc évvel követően ugyanis a polgári jogszolgáltatási rendszer mintegy utolsó elemeként (a polgári bírósági, ügyészi és büntetésvégrehajtási szervezet 1872-ben kezdte meg működését) a középkori eredetű egyházi hiteleshelyi rendszer felváltására 1875-ben működni kezdett Magyarországon is a polgári közjegyzői intézmény. Rokolya Gábor arra vállalkozott, hogy a totális kommunista hatalomátvételig létező háromnegyed százados magánközjegyzői rendszer működését egy reprezentatív kiadványban felelevenítse és ezzel emléket állítson az intézmény és működtetői előtt. Amint a kötet elő43