Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - MÉRLEG - HÉJJA JULIANNA ERIKA: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715-1848. (DOMINKOVITS PÉTER)

Mérleg na Erika a 18—19. századra, döntően az 1715—1848 közötti időszakra fókuszálva, hasonlóképpen szisztematikus munkával, a megyei igazgatás- és társadalomtörténetet, könyv- és művelődéstörténetet vizsgálja, dolgozza fel. A szerző az archontológia és prozopográfia művelésének avatott ismerője. Héjjá Júlianna Erika az évtized elején egy kézkönyvvel már megajándékozta a Békés megye története, közigazgatás- és társadalomtörténet iránt érdeklődőket: Békés megye archontológiája, (1699) 1715—1950. Főispánok és alispánok (Gyula, 2002), amely címével ellentétben nem „csak" archontológia, de egyben a vezető hivatalviselők prozopográfiai adattára is. A jelenlegi kötet a fenti munka szerves folytatása, egy szűkebb időmetszetben, jóval nagyobb, kiterjesztett adatgyűjtéssel. A szerző ugyanis azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a tárgyidőszak megyei igazgatásának teljes személyzeti körét feltárja. így mind a kinevezett és választott tisztségviselőket, mind a megyei tisztikar legteljesebb körű tagságát (fő- és alispán, helyettesés másodalispán, fő- és első-, másodaljegyző, levéltárnok, fő- és alügyész, fő- és alszolgabírói, esküdti karok, fő- és aladószedő, számvevő, raktári biztos, vízi és úti biztos, fizetéses táblabíró, kancellista), a szegődményes szakkaparátust (fő- és seborvos, baromorvos, bába, földmérő, selyemtenyésztési inspektor, lótenyésztési felügyelő), a tiszteletbeli tisztviselők körét (tiszteletbeli alispán, aljegyző, alügyész, esküdt, számvevő, írnok, fő- és seborvos, mérnök), valamint a még ennél is nehezebben rekonstruálható szolgaszemélyzet tagjait (csendbiztos, tömlöctartó, őrmester, vármegyei katona, levélhordó lovaskatona, persecutor, tiszti hajdú, földmérőhöz rendelt hajdú, raktárbiztos hajdúja, főispáni katona, tömlöchajdú, lovászmester, lovász, hóhér, kéményseprő, kertész), míg ezen túl a már a 18. század utolsó harmadára nagyon jelentőssé vált írásbeli adminisztrációt biztosító segédszemélyzetet (kancelláriai napidíjasok azaz diurnisták, gyakornokok, kiadók). A megyei hivatali működés személyi összetételének minél teljesebb megismerését szolgálta az, hogy a szerző gyűjtését kiterjesztette a megyei politikai funkciókat képviselő, azokat kiszolgáló személyek körére, valamint a megyei érdekérvényesítés szervezeti keretei között jelentős funkcióval rendelkező személyekre, vagyis az országgyűlési követekre, a követek mellett dolgozó írnokokra, az ágensekre. A vármegyei hivatali elit és a vármegyei politikai—társadalmi elit további vizsgálatát segíti az is, hogy a gyűjtés a vármegyei táblabírák név- és idősorát is tartalmazza. Már az eddigiekből is kitűnik — és túlzás nélkül állítható — hogy a 18—19. századi megyeműködés iratanyagának szinte teljes körű feldolgozását, családi levéltárak, Békés megyére vonatkozó családtörténeti, személyi iratanyagot tartalmazó helyi és országos gyűjteményeknek (pl. OSZK) az anyagát felhasználó kötet valójában a tárgyidőszak bármilyen irányai és tárgykörű történeti kutatásának megkerülheteden kézikönyve. A nagyon tömör, kismonográfia terjedelmű, bevezető tanulmányban (11—99.) a szerző röviden, adatgazdagon áttekintette az archontológiai, illetve prozopográfiai kutatások hazai historiográfiáját. Kitért a két vizsgálati irány disciplináris elhelyezésének vitás kérdéseire (történeti segédtudományok-e avagy nem?), és mind az analógiaként használható hasonló vármegyei kutatásokat, mind a szerény számú (Haan Lajos munkássága) Békés vármegyei előzményt ismertette. A kiterjedt kutatás eredményeinek összegzése során az 1735-ben 16 főből álló, 1848-ra 92 fősre gyarapodott vármegyei tisztviselők, szaktisztviselők és szolgaszemélyzet körén belül döntően a tisztviselők karierrtípusait, hivatalban eltöltött idejét, felekezeti viszonyait (az első időszakot kivéve pl. alszolgabíráktól tükrözi a vármegye felekezeti arányait, e fölött a katolikus felekezet dominált), iskoláztatását statisztikailag elemezte, kitért az általános és speciális jellegzetességekre. Dél-dunántúli analógiák révén Békés vármegye közigazgatási fejlődésébe ágyazottan (járások kialakulása, hivatalok differenciálódása, hivatalviselők számának növekedése, szakap42