Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - MÉRLEG - HÉJJA JULIANNA ERIKA: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715-1848. (DOMINKOVITS PÉTER)

MÉRLEG HÉJJÁ JULIANNA ERIKA BÉKÉS VÁRMEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA ÉS PROZOPOGRÁFIÁJA, 1715-1848 Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2009. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből; 11.) 576 o. Gyula várába — a dunántúli Szigetvárhoz hasonlóan — szintén több nemesi vármegye hivatalviselői húzódhattak meg; így nem csak Békés, de pl. Csanád vármegye tisztikarának jelentős része is ide menekülhetett. A vár 1566. évi elfoglalása egyben a vármegyei hivatalszervezet, a funkciók működésének végét is jelentette, oszmán megszállás alá került Békés vármegye. Bár Békés— menekült vármegyeként — formálisan létezett, Bihar vármegyéhez inkorporált területként (valójában alárendelt járásnak tekintve) a befogadó megye hivatalviselői számára leginkább az adóztatás szempontjából bírt jelentőséggel. A visszafoglaló háborúk során fegyveres úton visszahódított területként, Gyula központtal, tiszttartóval az élen kerületet szervezve az Udvari Kamara joghatósága alá került (1696-1712), majd önálló kerületi statusát megszüntetve (1713-ban élére helyettes tiszttartót avagy kincstári ispánt kinevezve) az aradi kerülethez csatolták. A vármegye ily módon 1720-ig kincstári kezelésben volt. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan haladt újjászervezése is: 1699-ben Löwenburg János Jakab udvari kamarai tanácsos Békés vármegye főispánja kinevezést nyert, 1700-ban Gyulán tisztikar szerveződött (alispán, jegyző, szolgabíró, esküdt) és 1702-ig működött. A vármegye a Rákóczi Ferenc vezette szabadságküzdelem során elnéptelenedett. Az 1715:XCII. tc. Békés megyét is helyreállította; az első alakuló tisztújító közgyűlésre a főispánt képviselő Komáromi Csipkés György bihari alispán jelenlétében 1715. július 23-án kerülhetett sor. A hivatalszervezet feltöltése és működtetése cseppet nem jelentett egyszerű feladatot; az első hivatalviselők idegen vármegyékből jöttek (ifj. Komáromi Csipkés György alispán, Sembery Sámuel jegyző, Bölcskey Molnár Miklós szolgabíró és pénztárnok, Nadányi Miklós és Dobozi Kis Ferenc esküdtek, Tolnay István ügyész), és valószínű, hogy 1729-ig ők kívülről intézték a törvényhatóság ügyeit. Cseppet sem volt tehát könnyű helyzetben a köz- és adóigazgatási, ítélkezési társadalomszervezési feladatköröket középszinten elvégző, újonnan alakuló Békés vármegyei hatóság, miképpen annak analógiáját több dél-dunántúli vármegye is adhatja. (így Tolna esetében pl. Holub József, Horváth Árpád feldolgozásai, Várady Zoltán, Link Dóra regesztái, Baranyában Odor Imre kutatásai. A további, mikroszintű vizsgálatokat jól példázza az 1715-ben Zalától különvált Somogy esete. Itt a korábbi ismeretekre építve — pl. a megelőző kutatásokat is összefoglaló Kanyar József feldolgozása, Tóth Péter regesztaközlése — Gőzsy Zoltán analitikus elemzései a somogyi vármegye szerveződés kezdeteit, a hivatali kar rekrutációjának, működésének problémáiról kialakult képet megújították.) Az újjászerveződött, rövid idő alatt egyre szakszerűbb hivatali munkát folytató, azaz az oszmán hódítás miatti „megkésettségét" ütemesen ledolgozó Békés vármegye 1715-1848 közötti megyekutatása az elmúlt évtizedben alapvetően megújult. E megújulásban — a kívülálló szemlélődő szemszögéből — nagy szerepet játszik két hölgy egymáshoz szervesen, szorosan kapcsolódó munkássága. Míg Völgyesi Orsolya szisztematikus politika- és társadalomtörténeti munkáival a reformkori Békés megye politikai életét, politikai közvéleményét, politizálok társadalmát vizsgálja, a Békés Megyei Levéltár fiatal főlevéltárnoka, Héjjá JulianLevéltári Szemle, 60. (2010) 4. sz. 41-28.