Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - MÓNUS IMRE: A Hajdúkerület iratai Hajdúböszörményben

Л Hajdúkerület iratai Hajdúböszörményben A hajdúk legnagyobb történelmi szerepüket kétségtelenül a Bocskai Istvánszabadságharcban játszották (1604-1606). Kemény harcukkal ez volt az egyeden győztes szabadságharc a magyar történelemben, amely nem bukott el, és eredményes békekötés követte, amelyben Bocskai István erdélyi fejedelem diktálta a békefeltételeket. A bihari főúr legnagyobb tette pontosan annak felismerésében állott, hogy a mindenki által kitaszított, kiirtással fenyegetett hajdúságot kell megnyerni a magyar rendek ügyének. A hajdúk bekapcsolása a szabadságharcba nemcsak a felkelés katonai kimenetelét döntötte el, hanem a hajdúk sorsát is, hiszen jutalmul a fejedelem letelepítette és megnemesítette őket. Kollektív nemességet kaptak olyan kiváltságokkal, amelyek megvédték őket a feudális függőségtől. Ez döntő tényezőnek bizonyult a hajdúk és a Hajdúság történetében. A kiváltságolást Bocskai adománylevelekben rögzítette, közülük a legjelentősebb, az egész hajdúság Magna Chartájának tartott Korponai Kiváltságlevél

1 (1605. december 12.) volt, amelyben 9254 hajdúvitéz megnemesítéséről és földhöz juttatásáról intézkedett. Letelepítette őket Kálló, Nánás, Dorog, Hadház, Vámospércs településekre, valamint Vid, Varjas, Sima nevű pusztabirtokaira sikeres harcuk jutalmaként. Bocskai váratlan halála után 1608-ban az erdélyi fejedelmi trónt megszerző fiatal Báthori Gábor legfőbb támaszai is a hajdúk voltak, О is folytatta a hajdúk letelepítését. 1609. szeptember 13-án Váradon kelt az az adománylevél, melyben Báthori Gábor erdélyi fejeledelem a Kálló városában élő hajdúkat áttelepíti Böszörménybe és a hozzá tartozó Pród nevű pusztabirtokára, mivel Kálló várában a bécsi béke következtében császári csapatok tartózkodtak, és a Bocskai által odatelepített hajdúkkal ellentétek alakultak ki. Ez államközi súrlódásokhoz vezetett és veszélyeztette a békét. A kállói hajdúk kérésére Báthory fejedelem ezt a helyzetet megoldotta, Kálló városát elcserélték Böszörménnyel. Az áttelepült hajdúk böszörményi birtokba iktatása meg is történt, amelyen jelen volt Nagy András hajdúkapitány, Báthori Gábor mezei hadainak generálisa is. Böszörmény hajdú kézre kerülése döntő fordulatot eredményezett a település társadalmi, gazdasági és politikai történetében egyaránt. A kollektív nemességet szerzett hajdúk itt is kikerültek a feudális függőség alól, miközben gyakorlatilag a szabad paraszti fejlődés útján indulhattak el. Kiváltságaik fejében a hajdúvárosok lakói — mint nemesek — katonáskodni voltak kötelesek. A 17. század első felében valóban komoly támaszt is jelentettek a mindenkori erdélyi fejedelmeknek, így lényeges katonai erővel támogatták Bethlen Gábort, majd a Rákóczi-ház erdélyi fejedelmi trónra segítésében Böszörmény különösen fontos szerepet játszott. A hajdúvárosok ereje a 17. század második felében részben a katonai, politikai helyzet következtében, részben pedig a városok gazdasági fejlődéseként, jelentősen aláhanyadott. A 17. század végén úgy tűnt, hogy maguk a kiváltságok is komoly veszélyben forognak. Többek között ez volt az egyik oka a hajdúvárosok közötti együttműködés megszilárdulásának is, amely 1698-ban a Hajdúkerület létrejöttében öltött testet. A kerület élére főkapitányt választottak, székhelye Böszörmény lett. A hajdúk, a hajdúság katonai jelentőségének csökkenésével párhuzamosan életformaváltás következett be. A katonáskodó hajdúvitézek — a közel egy évszázad alatt — földművelő hajdúgazdákká alakultak. Az áttelepített hajdúk első generációja is arra törekedett, hogy az adományos földek mellett zálogos és bérelt földeket is igyekezzen szerezni. így került a böszörményiek kezére Zelemér, Szentgyörgy és Vid. A hajdúvárosokban a jobbágy telekszervezettől lényegesen 1 Eredetiben megtalálható a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban Debrecen 31