Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - MÓNUS IMRE: A Hajdúkerület iratai Hajdúböszörményben

Morns Imre elütő tulajdonforma, a hajdúfundus lett a mezőgazdasági termelés alapjává, amely magában foglalta a belső városban lévő házhelyet, a kertségben lévő ólaskertet, a határban lévő szántóföldet, a legeltetés jogát, az erdők és halászó vizek haszonélvezetét. E telki állományt el is idegeníthették, azt legfeljebb csak a szomszédok elővételi jogával korlátozták. Az adományos földekben elvben csak a hajdúleszármazottak részesedhetek. A város kétbeltelkes elrendezésből fakad Hajdúböszörmény híres körkörös településszerkezete, amit sokáig egyedinek tartottak. Ma már tudjuk, hog)' ez az ólaskertes településtípus nemcsak valamennyi hajdúvárosra jellemző, hanem általában alföldi városainkra is. E településtípus felfedezése, tudományos bizonyítása Győrffy István néprajztudós nevéhez fűződik, és mivel ő ezt első ízben Hajdúböszörmény esetében írta le, példaképp általában ezt a várost említik, amely valóban legszemléletesebb példája a kétbeltelkes településnek, külföldi egyetemeken is oktatják. A hajdújog, még pontosabban a belső telkekben való részesedés volt az alapja a határmenti tartozékokban való részesedésnek, öröklésnek. Az 1702-es hajdúösszeírásban

2 szereplő családokat tekintették olyanoknak, amelyeket megilleti a hajdújog, mert az eredeti Bocskai-féle hajdúnévsor Csanády Sámuel III. (három Csanády Sámuel volt hajdúkapitány, apja, fia, unokája), hajdúkapitány halála (1790) után felesége révén az eredeti hajdú iratiádából elveszett. A hajdúság nagy vesztesége ez, mert az eredetileg letelepített 9254 hajdú vitéz családját ennek híján sohasem tudták pontosan azonosítani, hisz az 1702. évi összeírás a letelepítés után közel száz évvel készült. Igaz, utalások vannak arra, hog)

7 voltak korabeli összeírások. 1613-ban Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány szigorúan meghagyta a hajdúvárosok főkapitányainak, hog)

7 írják össze a Bocskai zászlói alá beállt hajdúkat tizedenként. Ez a névsor a történettudomány legnagyobb kárára nem került elő. Talán nem véletlen, hog)

7 eltűnt, mivel ismeretes előttünk a Hajdúkerület társadalmi szerkezete, rétegződése, és az az előny, ami a hajdúkiváltságoláshoz fűződött. Ha ez a névsor előkerül, bizonyára sok családnak meglepetést okozott volna, hog)

7 kik is a Bocskai által kiváltságolt hajdúk. Egyeseknek érdeke volt az eredeti összeírás előkerítése, mások nyílván ellenérdekeltek lehettek. 1793-ban a hajdúkerületi közgyűlés Nánási Oláh Mihály alkapitányt bízta meg, hog)

7 Csanády Sámuel volt hajdúkerületi főkapitány özvegyétől szerezze vissza a Hajdúkerületet érintő iratokat, mindenekelőtt a Bocskai-féle hajdúösszeírást. Az özvegy éppen a Szoboszlón lévő házában tartózkodott, így személyesen beszélhettek vele. Rendkívül készségesnek mutatkozott, megígérte, hogy annak a ládának a tartalmát is átvizsgálhatják másnap Kerekiben, amelyben tudomása szerint a családi iratok vannak, és amelyet éppen ezért a korábbi kerületi deputátusoknak nem is mutatott meg. Az özvegy hamarosan visszaindult Kerekibe, Nánási Oláh Mihályék pedig követték. Megérkezésük után az özvegy kijelentette, hogy „...megboldogult férje életében a kérdésben lévő Catastrumát a Hajdúknak számtalan ízben forgatta és olvasta, elírván előttük voltaképpen, hogy azon Catastrum sárga, fekete kopottas táblában, negyedrét nagyságban volt kötve, vastagsága mintegy két ujjnyi, legelői a szoboszlai hajdúk nevei, s azok között elől Fekete Péter, azután Nánás, s úgy a többi hajdúvárosokba szállott hajdúk névszerint, nag)

7 betűkkel, olvashatóan voltak felírva, s a békötött Catastrumnak a végén két vastag selyem zsinóron függő pecsét is volt". Az özvegy azt is kijelentette, hogy szerinte ez az összeírás valamelyik ládában megvan. Ez a beszélgetés Kerekiben a megérkezés napján este felé történt, és így aznap már nem kerülhetett sor a ládák tartalmának átvizsgálására. 2 Megtalálható a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fióklevéltárában bekötve: HBML IV. A. 502. d. 1-3. k. 32