Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - VÖRÖS GÉZA: Klebelsberg Kuno és az Országos Magyar Gyűjtemény egyetem

ISörös Gé%a nyilvántartásában és központi katalógusba való felvételében volt illetékes.

2

1 Azonban a tudományok közül számára a történettudomány volt a szívéhez legközelebb álló. „A társadalom önmagát, saját rendjét védi, ha a történetírást pártolja." — mondta Klebelsberg a Magyar Történelmi Társulat 1920. május 14-i közgyűlésén tartott elnöki megnyitó beszédében.

2

2 Tudománypolitikájában a történettudomány kiemelt szerepet kapott, hiszen a trianoni béke revíziójához, az elszakított területek visszacsatolásának igényéhez a történelem szolgáltatta az indokokat. A „történelmi jog", amellyel hivatkozni lehetett NagyMagyarország visszaállítására, a történészek által megfogalmazott politikai publicisztikákban láttak napvilágot, de politikusok is foglalkoztak történelemmel. így a korszakban „a történelemmel foglalkozás gyakran közvetlen politizálást jelentett".

2

3 Klebelsberg a történettudományt társadalomszervező erővé kívánta emelni, amelynek eszközéül a történeti szakmunkákat kívánta tenni.

2

4 Ezen munkák megírásában kívánt kulcsszerepet adni a Magyar Történelmi Társulat tagjai mellett az Országos Magyar Gyűjteményegyetem tudományos tisztviselőkarának. A Gyűjteményegyetem felállításának törvényi előkészítése „Az intézmények fejletlensége mellett lehetnek egyes tudósok, de nem lehet tudományosság. Mi pedig éppen magyar tudományosságot akarunk." — mondta Klebelsberg 1923. december 27-én a Magyar Történelmi Társulat közgyűlésén.

2

5 Ezt kívánta megvalósítani 1917-től a Társulat elnökeként, majd 1922-től vallás- és közoktatásügyi miniszterként. Klebelsberg számtalan beszédében rótta fel a dualizmuskori kultusztárcának, hogy amikor az ország anyagi lehetőségei engedték volna, „helytelenül alkalmazott takarékosságból igazán nagy koncepciójú intézkedés kulturális téren vajmi kevés történt".

2

6 Az első világháborút követően az ország gazdasága romokban hevert, így a közgyűjtemények számára az eddig is csak lassan csordogáló pénzügyi források elapadással fenyegettek. Sok közgyűjtemény működését nehezítette a szakképzettség hiánya, az egymás között folyó versengés, a helyi érdekek érvényesítése stb., ami hosszú távon az intézmények ellehetetlenüléséhez vezetett volna. Ezért Klebelsberg a nagy nemzeti közgyűjteményeket egy „önálló jogi személyiséggel bíró önkormányzati testületben egyesítette", amelynek fő okai a szakszerűség, a tervszerűség, az egyes közgyűjtemények gyűjtési körének elhatárolása, a kutatások összehangolása, egy központi irányító és felügyeleti szerv létrehozása, és nem utolsó sorban az állami költségvetésből hatékony és koncentrált finanszírozás lehetőségeinek megteremtése voltak.

2

7 A Gyűjteményegyetem megalkotását, mint minden fontos kultuszminiszteri intézkedését, törvények által szabályozott alapokra kívánta építeni. Klebelsberg a Gyűjteményegyetem felállítását célzó törvényjavaslatát a nemzetgyűlés 1922. július 26-án, tartott 30. ülésén terjesztette be Nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormány2

1 MAGYARY, 1927. 345-349. 2

2 KLEBELSBERG, 1990. 70. 2

3 GLATZ, 1988. 123. 2

4 „Nem propagandairatokra gondolok, hanem komoly, jól megírt történelmi munkákra". KLEBELSBERG, 1990. 70. 2

5 KLEBELSBERG, 1927. 70. 2

6 KLEBELSBERG, 1990. 79. 2

7 UjvARY, 1996. 28. 24