Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MÉRLEG - Friedrich Born magyarországi delegátus jelentése a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának Genfbe, 1945. június. S. a. r.: SZITA SZABOLCS. (Ism.: KOVÁCS TAMÁS)

Mérleg A szerző többször és hangsúlyosan említi, hogy Born, illetve a NVK mennyi mindent tett a budapesti gyermekekért (ebben Born kiemeli Sztéhló Gábor evangélikus lelkész szerepét), illetve a Magyarországon lévő nyugati szövetséges, olasz és szovjet(!) hadifoglyokért. Rövid Born-biográfiájának végén keserűen írja, hogy miután Born visszatért Svájcba, a NVK nem tartott igényt további munkájára. így Born visszatért az üzleti életbe, és alig hatvan évesen, megkeseredett emberként hunyt el 1963. január 10-én. A kötet szerkesztője részletesen tárgyalja Born közveden, széleskörű feladatát, amely végrehajtása nem lett volna elképzelhető elhivatott — hivatásos és „laikus" — segítők nélkül. Szita Szabolcs igyekezett feltérképezni ezt a munkatársi-kapcsolati hálót, amelynek kiterjedtsége a Magyar Nemzeti Banktól különböző kereskedelmi cégek munkatársain keresztül egészen a Komoly Ottó vezette Cionista Szövetségig terjed. Ez a fajta széleskörű háttér is bizonyíték arra, hogy még 1944—1945 vészterhes éveiben sem halt ki a humanizmus és a segítőkészség a Magyarországon. Mindezen szervezeti háttér és eltökéltség 1944. október 15-ét követően különösen fontossá vált, még jobban felértékelődött. A nyilas puccs után, a közelgő ostrom árnyékában mindenféle üldözött immár csak az egyházakban, a nemzetközi szervezetek delegáltjaiban, továbbá a diplomatákban, valamint néhány jóérzésű emberben bízhatott. A különböző nemzetközi szervezetek és a még működő nagykövetségek még a nyilas kormányzat előtt is bírtak respekttel. Ennek hátterében egyebek mellett az állt, hog}' e csatornák segítségével remélte Szálasi Ferenc, hogy kormányát — legalább a semleges országok esetében — el tudja ismertetni. Ez az elképzelés azonban csak 1944. december 23-24-éig élhetett, amikor is bezárult Budapest körül a Vörös Hadsereg ostromgyűrűje. Ez a gyakorlatban a féktelen nyilas terror elszabadulását jelentette, mind Budapesten, mind vidéken. Az ezzel szembeni ellenállás szép példája emeli ki Szita, amikor a NVK védelme alatt állt pannonhalmi bencés apátságban folyt embermentésről ír igen részletesen, amelynek eredményeként 258 gyereket mentettek meg. Hasonlóan nagy terjedelemben foglalkozik a szerző a Budapesten, különösen az ún. nag}

7 gettóban végzett embermentő munkáról. A kötetben eredeti szerkesztési ödetként értékelhetjük, hogy a bevezető tanulmány és a címben jelzett forrás között a Bom-jelentés fedlapját találjuk. A jelentésről általában elmondhatjuk, hogy nem egy szenvtelen, könyökvédős hivatalnok jelentése. Ennek okát nem csak abban kell keresnünk, hogy Born általánosságban is jól ismerte a magyar viszonyokat, hanem sokkal inkább abban, hogy a háborús évek embertelenségében feléledtek Bombán az alapvető humanitárius érzések. így, bár a jelentés rögzíti a konkrét tényeket és adatokat a NVK működésével kapcsolatban, de számos, érzelmektől átitatott utalás és közlés van a mindenkori magyar kormányok „zsidópolitikájával" kapcsolatban. Ugyanakkor Born sem volt tisztában bizonyos tényekkel, ezeket pontosítva és javítva Szita Szabolcs jegyzetekben közli. A szövegben váltakoznak a „nagy" és a „kis", vag}

7 ha úgy tetszik a mikrotörténelemre vonatkozó megjegyzések, utóbbiak nyílván személyesebb hangvételűek. A jelentés eleje röviden áttekinti a Magyar Királyság kül- és zsidópolitikájának összefüggéseit, illetve a NVK addigi, az országban végzett tevékenységét. A jelentés nagyobb, lényegibb része az „értelmetienség forradalmával", vagyis a nyilas hatalomátvétellel kezdődik. A jelentés ezek után viszonylag hosszan és részletesen leírja, hogy Born és az NVK emberei hogyan és miként élték meg a puccsot — amiről a Horthy Miklós-féle proklamációval egyetemben Born Pannonhalmán értesült — és az ostromot. A történész kissé fájlalja, hogy a különböző nyilas és/vagy kormányzati vezetőkkel, így például Kemény Gábor külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokról, csak meglehetősen 69